Az egyénre szabott terápia fontossága
Az osteoporosis kezelésének beállításakor a társbetegségek figyelembevétele elengedhetetlenül fontos a terápia sikere szempontjából. Az ismertetett eseten keresztül a szerző hangsúlyozza az egyénre szabott kezelés fontosságát, különös tekintettel arra, hogy biszfoszfonátkezelésnél a gastrointestinalis mellékhatásokat figyelembe kell venni a szájon át történő alkalmazásnál.
Egy 63 éves nőbeteg jelentkezett be ambulanciánkra, igen kifejezett deréktáji fájdalmai miatt. A fájdalmak hirtelen, buszon történő utazás során, felállást követően jelentkeztek.
Anamnézisében hypertonia, krónikus obstruktív tüdőbetegség szerepel. A beteg 20 éves kora óta dohányzik. Diffúz ízületi és izomfájdalmak miatt több alkalommal vizsgálták. 2000-ben fibromyalgia diagnózisát állították fel.
Két évig átmenetileg nem szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID) szedett, majd a perzisztáló tünetek miatt per os szteroidkezelést javasoltak. Gyomorfájdalmak miatt ennek elhagyására kényszerültek.
A gasztroenterológiai vizsgálatok során ulcus ventriculi igazolódott, amely miatt az NSAID- és szteroidkezelés folytatását nem javasolták. A beteget gasztroenterológián rendszeresen ellenőrizték. Protonpumpagátló kezelésben részesült.
2006-ban szűrővizsgálaton vett részt, ahol az osteoporosis kockázatát magasnak találták. Az alkaron végzett csontsűrűségmérés csökkent csontdenzitást igazolt (T-score: –2,79), amely miatt osteoporosis-szakambulanciára irányították.
A szakvizsgálat keretén belül a lumbális gerinc és csípőtájék csontsűrűségmérését is elvégezték. Ezen vizsgálat kapcsán a fent említett régiókban is csökkent csontdenzitást találtak (L2–4-T-score: –2,81, combnyak-T-score: –2,55). Laboratóriumi vizsgálatai alapján mérsékelt hypocalcaemiát találtak (szérumkalcium 2,2 mmol/l) és a normáltartomány alján lévő foszfátszintet mértek (szérumfoszfát 0,86 mmol/l). További laboratóriumi vizsgálati eredmények nem állnak rendelkezésünkre.
A betegnek heti egyszeri alendronát 70 mg és heti három alkalommal 1000 NE kolekalciferol szedését javasolták 1×200 mg kalcium-citrát mellett.
Az alendronát alkalmazása mellett a betegnek gyomortáji fájdalma jelentkezett, amely miatt felkereste gasztroenterológusát, aki a gyomorfekély recidíváját találta, ezért az osteoporosis elleni gyógyszer elhagyását javasolta. A beteg az osteoporosis-szakrendelésre nem ment vissza. Az igen kifejezett epigastrialis fájdalmai miatt az osteoporosis gyógyszeres kezelésének folytatását nem vállalta. A kalcium- és D-vitamin-kezelést sem folytatta. A gyomortáji panaszok megszűntek.
Ezt követően 2014 januárjában a bevezetőben említett körülmények után kereste fel szakrendelésünket. Részletes oszteológiai vizsgálatok történtek. A gerinc oldalirányú röntgenvizsgálata során az L1-2 csigolya kompresszióját és a Th12 csigolya ékdeformitását írták le. Az L2 csigolya összeroppanása a friss törés radiológiai jeleit mutatta. Laboratóriumi ellenőrzés során továbbra is mérsékelt hypocalcaemia mutatkozott (szérumkalcium 2,21 mmol/l, szérumfoszfát 0,88 mmol/l). A szérum 25(OH)2D3-vitamin szintje 17 ng/ml, a paratireoid hormoné (PTH) 72 pg/ml, a szérum-béta-crosslapsé 698 pg/ml volt.
A beteg számára a kórelőzményben említett gastropathia miatt orális biszfoszfonátkezelés nem jött szóba. Parenteralis kezelésre vonatkozó javaslatot kapott. Háromhavonta ibandronátkezelést indítottunk. D-vitamin-hiányállapota és szekunder hyperparathyreosisa miatt kolekalciferolkezelést javasoltunk 3000 NE napi adagban, illetőleg 2×2 tabletta citrokalciumot a protonpumpagátló kezelés miatti hypaciditasra való tekintettel.
Egy hónap múlva a vizeletkalciumszintjét ellenőriztük, amely normális kalciumürítést igazolt. A beteg számára gyógytornát javasoltunk, csoportos, illetve egyéni foglalkozás keretében. Megfelelő támasztékot nyújtó gerincfűzőt is felírtunk, részletes tanácsadás, az elkészült fűző ellenőrzése mellett.
Fél év elteltével, a kontrollvizsgálat során a betegnek panasza nem volt, deréktáji fájdalma, mobilitása javult. Normális szérumkalcium- és -foszfátszint mellett a PTH 48 pg/ml, a szérum-béta-crosslaps szintje 390 pgml lett. Ez alapján a D-hipovitaminózis megszűnt, a fokozott csontbontási ütem mérséklődött. Ez utóbbi megfigyeléshez természetesen hozzájárul a csigolyatörés óta eltelt idő is. A beteg a kezeléssel elégedett volt.
Az esetreferátum tanulságának tartjuk a megfelelő betegtájékoztatás fontosságát, amely a beteg együttműködésének kulcsfontosságú eleme, valamint az egyénre szabott terápia megtalálását. Ezáltal megtartható a beteg terápia sikerébe vetett hite is, ugyanis a mellékhatások hiánya vagy csökkent volta mellett a tartós kezelés, a terápiás együttműködés esélye nagyobb. Az időben elkezdett adekvát kezelés mellett az osteoporosis fő következménye, a csonttörés elkerülhető, illetve annak esélye mérsékelhető.