Az iskolás gyermekeknél gyakran fordul elő a sarokfájdalom az iskolai szezon kezdetén. Az anamnézis, a klinikai kép és röntgen- vagy ultrahangvizsgálat segítségével a diagnózis felállítása nem nehéz. A megelőzés és a kezelés egyszerű: a növekvő gyermek terhelési sajátosságainak figyelembe vétele.
Az őszi iskolakezdést követően a tanszer, az órarend és a különórák elrendezése éppen a végéhez ér október elejére, amikor újabb megoldandó feladat jelentkezhet. Nem ritka, hogy a gyereknél valamilyen panasz lép fel. Ilyen például a sarokfájás, ami néha sántításig fokozódik, és természetesen a szülők és a pedagógusok körében aggódást, ijedelmet válthat ki.
Esetismertetés
A tízéves fiúgyermek esete nem számít ritkaságnak. A testnevelésórák után egyre többet panaszkodott, hogy a futást alig bírja, előbb a jobb, majd a bal sarka kezdett fájni. A szülők arra gyanakodtak, hogy a gyermek felmentést szeretne a futás alól, de amikor sántítani kezdett akkor is, ha nem tudta, hogy látják, azonnal a gyermekorvoshoz fordultak. A gyermekorvos enyhe lúdtalp miatt beutalta az ortopédiára.
Az anamnézisben baleset nem szerepelt. Sarokfájdalma kb. két-három hete jelentkezett, különösen testnevelésórák után. (Betonos iskolaudvaron – ez áll rendelkezésre – rendszeresen tíz-tizenkét kört futnak bemelegítésként a tanulók. Délutánonként szintén ezen az udvaron fociznak a napközis szabadidőben.)
A gyermek mozgékony, jó felépítésű, izomzatú. A láb boltozata ép, minimális valgus sarokállás. Járatáskor a sarok talajhoz koppanása jól hallható. A sarok nem látszik duzzadtnak, a bőr színe és tapintata egészséges. A talp és a sarok végigtapintásakor a calcaneus oldal irányú nyomásra mindkét lábon hevesen érzékeny. Az Achilles-ín ép, tapadása kissé érzékeny, a bokamozgás teljes, fájdalmatlan.
Az elkészített ultrahang-felvételen a calcaneus epiphysisfuga egyenetlensége, megszakadása látható, a lágyrészben kisebb-nagyobb területen a szövetek között folyadék észlelhető (1. ábra). Mindkét sarok oldalirányú röntgenfelvételen az epiphysisfuga töredezettségét, az apophysis szklerotikussá válását lehet látni (2. ábra).
A klinikai kép és a képalkotó vizsgálatok leletei alapján mindkét sarokcsonton látható elváltozás megfelel az osteochondrosis juvenilis calcanei (Sever) betegségnek.
Terápia: A gyermeknek minkét oldali sarokemelő viselését, a sarok- és lábterhelés kíméletét írjuk elő. Amennyiben nem szűnnének meg a panaszok, két hét után kontrollvizsgálatra kérjük.
A panaszok az esetetek döntő többségében néhány hét alatt teljesen megszűnnek. Krónikus, makacs panaszok esetén további vizsgálatok is szükségessé válhatnak. Ilyenkor esetleges gyulladást, tumort, cisztát, csontrepedést, esetleges fejlődési rendellenességet keresünk az ok tisztázása érdekében.
Megbeszélés
A sarokcsontfájdalomnak a szakirodalomban több szinonimája van, mint osteochondrosis juvenilis calcanei (Sever), Sever-féle betegség, Sever’s condition, morbus Schintz–Sever, calcaneus apophysitis, juvenile osteochondrosis of calcaneum (Sever), stress fracture os immatrure calcanelal metaphysis, overuse injury, heel pain.
Előfordulás: Öt- és tizenötéves korban fordul elő, a mi tapasztalataink szerint fiúknál két-háromszor gyakrabban, mint lányoknál. Az intenzív sportolás szinte mindig megtalálható az anamnézisben.
Jellemző tünetek: Sántítás és sarokfájdalom a leggyakoribb panasz. Az Achilles-ín tapadása vagy a calcaneus oldal irányú nyomásra fájdalmas. Lehet kissé duzzadtabb, melegebb, és bőrpír is megjelenhet. Az esetek nagyobb részében (61%) mindkét oldali.
Patofiziológiai magyarázat: Az intenzív, repetitív terhelés (ütődés és vongálódás) a növekedési porc törékeny struktúráját és a szekunder csontosodási magot érinti, a normális csontosodási folyamatot megzavarja.
Diagnózis: a pontos anamnézis és a klinikai vizsgálat alapján állítható fel. Oldalirányú sarokröntgenfelvétel, ultrahangvizsgálat a differenciáldiagnózisban lehet segítségünkre. MR-, CT-vizsgálat csak kivételes esetben és igen ritkán jön szóba
Kezelés: A megelőzés egyszerű: a megfelelő cipő viselése, a növekedő gyermek terhelési sajátosságainak figyelembe vétele.
Ha már kialakult, a kímélet, nyugalomba helyezés, a sport átmeneti elhagyása, csökkentése mellett sarokemelő, lúdtalpbetét, megfelelő lábbeli – papucsviselés otthon is, a parkettán járva – néhány hét alatt panaszmentességhez vezet. Amennyiben a hiperaktív gyermekkel nem tudjuk betartani a kímélés szabályait, két-négy hétre gipszrögzítés segíthet a nyugalomba helyezéshez. Ez utóbbi eljárásra nem szokott sor kerülni, de a szakirodalom említi. A kezdeti szakaszban fájdalomcsillapító adható.
Amíg növekedésben van a gyermek, általában 13 éves korig, vissza-vissza térhet a panasz. Nem az életét, a terhelését kell megváltoztatni, akár csak átmenetileg is néhány hétre. A növekedés befejeztével nem tér vissza a betegség.
