A páciensek gyakran fordulnak a háziorvoshoz, bőrgyógyászhoz különféle csípésekhez kapcsolódó panasszal. Típusos esetben a diagnózis felállítása könnyű, mert jól látszanak a többnyire a végtagokon megjelenő csalánszerű tünetek, középen a szúrcsatornával. A gyakorló orvos számára ugyanakkor komoly fejtörést okozhatnak a szenzibilizáció nyomán folyamatosan megjelenő, kissé atípusos, a beteg nyugalmát zavaró göbcsék. Ráadásul a rovar nem mindig azonosítható, a páciensek jelentős része a rovarcsípés diagnózist stigmának tartja, nem szívesen fogadja el.
Szükség esetén a különböző rovarcsípésekre ‒ az antihisztamin kezelés mellett ‒ makacs viszketéssel járó esetekben jó szolgálatot tehetnek a különféle szteroidos külsődleges készítmények, lehetőség szerint higított formában. Főleg gyermekeknél a bőr fokozott válaszreakciója, felülfertőzésre való hajlama miatt használatuknál fokozott óvatosság szükséges. Az elvakarás nyomán hamar kialakulhat bakteriális felülfertőződés, impetigo. Az elővigyázatosságra más korcsoportban is szükség lehet, ezt az alábbi eset is szemlélteti.
Esetismertetés
Az 58 éves, kissé obes férfi beteg kórelőzményében lezajlott mélyvénás thrombosis, ennek nyomán kialakuló postthromboticus szindróma szerepel. Laborértékei közül határon lévő vércukor- és koleszterinszintéjét kell kiemelni.
Az érsebész által javasolt rugalmas pólyát ötletszerűen használta, előfordult, hogy diosmin/hesperidint (Detralex) is szedett. Két-három éve, főleg nyáron, nem rendszeresen, a lábszárakon jelentkező viszkető, bizsergő érzést magisztrálisan összeállított szteroidos külsődleges készítménnyel kezelte.
Heveny tüneteinek jelentkezése előtt pár nappal füvet nyírt, erősen gazos területen dolgozott, rugalmas fásliját azon a napon nem viselte. Valószínűleg több csípés érte, de a fűnyírással a lábszárára jutó növények is számos mikrosérülést ejthettek a bőrén. Mindezek hatására pár órán belül erős viszketés, apró hólyagok jelentkeztek, főleg a korábban thrombosisos lábszáron. A nála lévő, korábban már használt krémmel többször bekente, sőt vizes borogatás alá is ezt alkalmazta.
A második napra nedvezés, gyulladás kezdődött, amit hamarosan hidegrázás kísért. A vizsgálatkor észlelt lymphangitis, kiterjedt bőrpír, láz egyértelművé tette, hogy a páciensnek erysipelasa van.
Az anamnézis felvételekor derült ki, hogy a korábban jó bevált külső szerét helytelenül alkalmazta.
A beállított per os penicillin-klavulánsav+metronidazol terápiára, külső antiszeptikus kezelésre tünetei hamar regrediáltak, viszonylag gyorsan panaszmentes lett.
Tanulság
Visszérbetegség, diabetes, nyirokkeringési zavarok, immunszupprimált állapotok, véralvadásgátlók szedése, magas életkor (a felsorolás nem teljes) a bőr védőfunkciójának csökkenésével járhatnak. A rovarcsípés az ilyen állapotú páciensek számára kockázatot jelent, náluk könnyebben alakulhat ki fertőzéses szövődmény.
Tudatosítani kell a betegekben, hogyan védekezzenek a szabadban, milyen tevékenység nem ajánlott számukra. Jelen esetben a fűnyírás tilos lett volna a beteg számára fedetlen lábszárakkal.
Gyulladásos bőrfelületen a külsőleg alkalmazott szerek fokozott felszívódásával kell számolni, ezért az alkalmazás módját ismertetni kell (naponta hányszor, milyen mennyiséget kell felvinni).
Az egyébként hatásos, szteroidos külső kezelés orvosi felügyelet nélküli, nem megfelelő használata akár ronthatja is a beteg állapotát. Ezért ilyen esetben ellenjavallt borogatás alá szteroidos lokális készítményt alkalmazni gyári kiszerelésben vagy magisztrális készítményként egyaránt.
Végül, de nem utolsósorban célszerű felhívni a betegek figyelmét az önkezelés veszélyeire.