Aktuális ismeretek a veszettség megelőzéséről és az expozíció utáni profilaxisról

 A vizsgálat célja

A veszettség az egyik legrégebben ismert zoonózis, amely a tünetek megjelenését követően csaknem minden esetben halálos kimenetelű. Európában a betegség ritka előfordulása miatt az egészségügyi szakemberek tapasztalata korlátozott, ami bizonytalanságot okozhat a megelőző (PrEP) és az expozíció utáni (PEP) profilaxis indikációjának és alkalmazásának megítélésében. A szerzők célja a veszettség epidemiológiájára, diagnosztikájára, kezelésére és megelőzésére vonatkozó aktuális bizonyítékok összefoglalása volt.

A vizsgálat felépítése

A szerzők szelektív irodalomkutatást végeztek a PubMed adatbázisban, amely a 2000 januárja és 2025 októbere között megjelent közleményekre terjedt ki. Az összefoglaló a WHO, a CDC, az ECDC, a Robert Koch Intézet (RKI), a Friedrich Loeffler Intézet (FLI), valamint a németországi Állandó Oltási Bizottság (STIKO) aktuális ajánlásai alapján készült.

A vizsgálat eredményei

A WHO becslése szerint világszerte évente mintegy 60 000 ember hal meg veszettség következtében, elsősorban Dél-Ázsiában és Afrikában, és a humán fertőzések több mint 99%-áért kutyák felelősek. A klinikai tünetek megjelenését követően a betegség halálozása csaknem 100%-os.
Az Európai Unióban a szárazföldi veszettséget 2008 óta nagyrészt felszámoltnak tekintik, ugyanakkor a denevérekben előforduló, emberre is veszélyes lyssavírusok továbbra is jelen vannak, ezért a fertőzés kockázata – különösen denevérekkel történt kontaktus, illetve endémiás területekről származó fertőzött állatokkal való érintkezés esetén – továbbra sem zárható ki. A korszerű sejttenyészeten előállított vakcinákkal végzett PrEP 96–100%-os védelmet biztosít, miközben a súlyos nemkívánatos események előfordulása igen ritka (<1:10 000).
A PEP szintén rendkívül hatékony: 1980 és 2022 között világszerte több mint 29 millió esetben alkalmazták, és mindössze 122 áttöréses fertőzést dokumentáltak. Ezek többsége a veszettség elleni immunglobulin nem megfelelő alkalmazásával, az elégtelen sebellátással vagy a profilaxis késedelmes megkezdésével hozható összefüggésbe.

Összefoglalás, konklúzió

Bár Európában a veszettség járványügyi helyzete kedvező, a betegség lehetőségére továbbra is gondolni kell minden bizonytalan állatexpozíció, különösen denevérharapás vagy egyéb denevérrel történt kontaktus, illetve külföldön történt potenciális fertőződés esetén. A megelőzés alapját az expozíció elkerülése, a PrEP alkalmazása a veszélyeztetett személyeknél, a seb mielőbbi fertőtlenítése, valamint a PEP haladéktalan megkezdése jelenti. Amennyiben a PEP indikációja vagy kivitelezése bizonytalan, a szerzők infektológiai szakember vagy veszettségi tanácsadó központ bevonását javasolják.