Orvosok mentális egészségügyi ellátásának igénybevétele a COVID–19-pandémia előtt és alatt

A vizsgálat célja 

Az orvosok körében régóta ismert probléma a mentális egészségi zavarok előfordulása, különösen a szerhasználattal kapcsolatosan. Ezek a problémák nemcsak az érintett szakemberek jóllétét veszélyeztethetik, hanem hatással lehetnek az egészségügyi rendszer működésére és a betegellátás minőségére is. Bár a COVID–19-pandémia idején jelentős figyelem irányult az egészségügyi dolgozók mentális terhelésére, kevés nagyméretű vizsgálat követte nyomon hosszabb időn keresztül az orvosok mentális egészségügyi ellátásának igénybevételét. Ezen kutatás célja az volt, hogy feltárja az ezzel kapcsolatos hosszú távú trendeket, valamint megvizsgálja a pandémia hatását. 

A vizsgálat felépítése

A kutatók egy népességalapú kohorszvizsgálat keretében 29 662 korai és középső karrierszakaszban lévő orvos adatait elemezték. A résztvevők 1990 és 2018 között regisztráltak az ontariói orvosi kamaránál. Átlagéletkoruk 33 év volt, és a vizsgálati populáció 52%-át férfiak adták.
A résztvevők között a családorvosok képviselték a legnagyobb csoportot (39%), őket követték a belgyógyászok (16%) és a sebészek (12%). A vizsgálat további szakterületeket is magában foglalt, többek között a pszichiátriát, a gyermekgyógyászatot, az aneszteziológiát, az intenzív terápiát, a sürgősségi orvostant és a radiológiát.
A kutatók egy 19 éves időszakban elemezték a mentális egészséggel és szerhasználattal összefüggő ambuláns egészségügyi viziteket, és összehasonlították a pandémia előtti, illetve a COVID–19 idején megfigyelt trendeket. 

A vizsgálat eredményei

A teljes vizsgálati időszak alatt az orvosok 11%-ának volt legalább egy mentális egészséggel vagy szerhasználattal kapcsolatos ambuláns ellátása.
A pandémiát megelőző időszakban (2003–2019) az ilyen jellegű ellátások igénybevételének aránya viszonylag állandó maradt, évente körülbelül 12%-ot tett ki. A COVID–19 pandémia első éveiben azonban jelentős növekedés volt megfigyelhető: az arány 2020–2021-ben 14,6%-ra, 2021–2022-ben pedig 15,2%-ra emelkedett.
A mentális egészségügyi ellátás igénybevétele szakterületenként jelentős eltéréseket mutatott. A pandémiát megelőzően a pszichiáterek körében volt a legmagasabb az ellátást igénybe vevők aránya (28%), míg a családorvosok körében ez 14%, a legtöbb egyéb szakterületen pedig körülbelül 10% volt. A pandémia alatt az ellátás igénybevétele szinte valamennyi szakterületen növekedett, a pszichiáterek körében azonban nem változott érdemben.
A pandémia előtt a mentális egészséggel kapcsolatos vizitek leggyakoribb okai a szorongásos és hangulatzavarok voltak. A COVID–19 időszakában elsősorban a szorongásos zavarok, az alkalmazkodási reakciók, valamint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) miatt történt ellátások száma emelkedett. Ezzel szemben a hangulatzavarokkal és szerhasználati zavarokkal kapcsolatos vizitek gyakorisága lényegében változatlan maradt.
Az eredmények arra utalnak, hogy a pandémia nem egy új keletű problémát hozott létre, hanem egy már korábban is fennálló mentális egészségügyi terhelést súlyosbított az orvostársadalomban. 

Összefoglalás, konklúzió

A vizsgálat eredményei szerint az orvosok mentális egészséggel és szerhasználattal kapcsolatos egészségügyi ellátásának igénybevétele jelentősen növekedett a COVID–19-pandémia első éveiben. A növekedés mértéke meghaladta az általános népességben tapasztalt emelkedést, ami arra utal, hogy a pandémia különösen jelentős terhet rótt az orvosi hivatást gyakorlókra.
Az eredmények egyúttal azt is jelzik, hogy az orvosok mentális egészségének támogatása nem kizárólag egyéni, hanem rendszerszintű feladat. A szerzők szerint az egészségügyi intézményeknek és döntéshozóknak olyan célzott beavatkozásokat kell kidolgozniuk, amelyek elősegítik az orvosok mentális jóllétét, különösen a fokozott kockázatnak kitett csoportok esetében.