Tirzepatid és pajzsmirigybetegségek: kockázati tényezők egyéves kezelés során

A vizsgálat célja

A GLP-1/GIP kettős agonista tirzepatid hatékony antiobezitás-terápia, azonban állatkísérletek alapján felmerült a pajzsmirigy-mellékhatások kockázata. A humán adatok azonban korlátozottak. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy egyéves tirzepatid-kezelés során milyen tényezők befolyásolják a pajzsmirigybetegségek kialakulását vagy romlását.

A vizsgálat felépítése

A retrospektív elemzés 2023 szeptembere és 2024 szeptembere között tirzepatid-kezelést (2,5–15 mg/hét) legalább 12 hónapig kapó betegek orvosi adatait vizsgálta. Az elsődleges végpont a pajzsmirigybetegségek kialakulása vagy progressziója volt, beleértve a gyógyszer indukálta thyreoiditist, Hashimoto-thyreoiditist, Graves-kórt, benignus göbös elváltozásokat, strúmát és pajzsmirigyrákot. 

A vizsgálat eredményei

Összesen 527 beteg közül 28 főnél (5,3%) alakult ki új vagy progresszív pajzsmirigybetegség. A leggyakoribb kórképek a göbös strúma és a gyógyszer indukálta thyreoiditis voltak. A többváltozós elemzés szerint a kiindulási pajzsmirigybetegség (OR = 3,78) és a végstádiumú vesebetegség (OR = 2,94) szignifikáns rizikótényezőnek bizonyultak a pajzsmirigyeltérések kialakulására vagy romlására tirzepatid mellett.

Összefoglalás, konklúzió

A vizsgálat alapján a tirzepatid-kezelés során a pajzsmirigybetegségek előfordulása alacsony, azonban a meglévő pajzsmirigybetegség és a végstádiumú vesebetegség jelentősen növeli a kockázatot. Ezekben a betegcsoportokban fokozott monitorozás – beleértve a pajzsmirigyhormonok, a kalcitonin és a vesefunkció rendszeres ellenőrzését – javasolt, és további nagy esetszámú prospektív vizsgálatok szükségesek a mechanizmusok tisztázására.