Traumás agysérülés és demencia – van-e összefüggés a mortalitási adatokban?

A vizsgálat célja 

A traumás agysérülést korábban összefüggésbe hozták a halálozással és a demenciával, azonban kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy milyen mechanizmuson keresztül járulhat hozzá a hosszú távú mortalitáshoz. A vizsgálat célja a TBI incidenciájának meghatározása több évtizedes követés során, valamint annak a vizsgálata, hogy a TBI milyen mértékben társul az összmortalitással és a demenciával összefüggő halálozással. A szerzők hipotézise szerint a megnövekedett halálozás elsősorban a demenciával kapcsolatos halálozásnak tulajdonítható.

A vizsgálat felépítése

A Framingham Heart Study (FHS) egy többgenerációs, közösségalapú amerikai kohorszvizsgálat, amely 1948-ban indult Massachusetts állam Framingham városában. A vizsgálatot idővel kibővítették: az eredeti kohorszvizsgálat 1948-ban indult 5209 fő részvételével, majd 1971-ben egy újabb kohorsszal bővült, mely 5124 résztvevőt számlált.  Az eredeti kohorszban a bevonáskori átlagéletkor 44±9 év volt, a résztvevők 55,2%-a nő, az átlagos követési idő 35±15 év. A később indított kohorszban az átlagéletkor 36±11 év, a résztvevők 51,5%-a nő, az átlagos követési idő 39±11 év volt.A TBI-t elszenvedett résztvevőket 1:3 arányban illesztették nem exponált személyekhez születési év, nem és generációs kohorsz alapján. Az elemzéshez time-to-event módszereket alkalmaztak. A két kohorszban összesen 10333 résztvevőt vizsgáltak. Elsődleges végpontként az összmortalitást és a demenciával összefüggő halálozást értékelték.

Eredmények

Az eredeti kohorsz résztvevőinek 17,0%-a szenvedett el legalább egy TBI-t, míg ugyanez az arány a későbbi kohorszban 24,3%-nak adódott.

Az TBI incidenciájára vonatkozó adatok: 

• 7,02/1000 személyév (95% CI; 6,63–7,40) az eredeti kohorszban 

• 9,11/1000 személyév (95% CI; 8,70–9,51) a későbbi kohorszban 

A TBI-t elszenvedők átlagéletkora: 

• 74±16 év (eredeti kohorsz) 

• 71±15 év (későbbi kohorsz) 

A TBI leggyakoribb oka az esés volt (65,4% és 82,8% az egyes kohorszokban). A TBI összefüggött az összmortalitással (HR 1,15; 95% CI; 1,06–1,26). A kockázat az agysérülés súlyosságával nőtt: 

• Enyhe TBI: HR 1,06 (95% CI; 0,96–1,16) 

• Középsúlyos–súlyos TBI: HR 1,82 (95% CI; 1,48–2,25) 

A TBI súlyossága a demenciával összefüggő halálozás esetén is befolyásolta a kimenetelt: 

• Enyhe TBI: HR: 1,60 (95% CI; 1,31–1,97) 

• Középsúlyos–súlyos TBI: HR: 3,67 (95% CI; 2,31–5,80) 

A nem demenciával összefüggő halálozással nem találtak összefüggést.

Összefoglalás és konklúzió

A több mint hét évtizedes követés alapján a TBI leggyakrabban idős korban, esés következtében fordult elő. A TBI hosszú távon növelte az összmortalitás kockázatát, elsősorban a demenciával összefüggő halálozás révén, és a kockázat a sérülés súlyosságával arányosan emelkedett. Az eredmények hangsúlyozzák az esések megelőzésének jelentőségét, mivel a TBI megelőzése nemcsak az akut következmények, hanem a demenciával kapcsolatos hosszú távú halálozás csökkentése szempontjából is kulcsfontosságú lehet.