Egy klinikai vizsgálat eredményei alapján a lassabb gyógyszerelhagyás kedvezőbb hosszú távú kimenetelt eredményez.
A vizsgálat célja
A szteroidkezelés gyakran alkalmazott terápiás eszköz krónikus gyulladással járó állapotok esetén, azonban adagolása és elhagyása betegbiztonsági okokból fokozott körültekintést igényel. Ezen vizsgálat célja annak tisztázása volt, hogy az ulceratív colitisben (UC) alkalmazott kortikoszteroid-kezelés fokozatos csökkentésének időtartama milyen hatással van a kezelés eredményességére és biztonságosságára, illetve a kezelés optimális időtartamának meghatározása. Bár a szteroidok hatékonyak az aktív UC kezelésében, a dóziscsökkentés hossza a klinikai gyakorlatban változó, és nem egyértelmű, hogy a rövidebb vagy hosszabb elhagyás biztosít-e jobb hosszú távú remissziót. A tanulmány elsődleges célja a 6 hetes (rövid) és a 10 hetes (hosszú) dóziscsökkentés hatékonyságának összehasonlítása volt a szteroidmentes klinikai remisszió elérésében, valamint a relapszusok, az endoszkópos és hisztológiai aktivitás, illetve a mellékhatások értékelése.
A vizsgálat módszertana
Az Indiában végzett randomizált kontrollált vizsgálatba aktív UC-ben szenvedő betegeket vontak be, akik 2 hetes kezdeti szteroidkezelésre klinikailag reagáltak. A járóbetegek 40 mg/nap per os prednizolon-kezelésben részesültek, míg a fekvőbetegek 5–7 napig intravénás szteroidkezelést kaptak, amelyet 9 napig tartó, napi 40 mg per os prednizolon-terápia követett. A résztvevők átlagéletkora 38 év volt, 58%-uk férfi. A kezdeti fázist követően randomizálással rövid, 6 hetes vagy hosszú, összesen 10 hetes dóziscsökkentésben részesülő csoportokba sorolták a betegeket. A randomizáció során figyelembe vették az akut súlyos UC jelenlétét. A hosszú leépítésű csoportban az adagokat a 9. hétig hetente 5 mg-mal csökkentették, majd a 10. héten 2,5 mg-ra állították be. A rövidebb leépítésű csoportban az adag hetente 10 mg-mal csökkent az 5. hétig, majd a 6. héten 5 mg volt. Ezt követően a fennmaradó 4 hétben placebokezelést alkalmaztak. Az elsődleges végpont a szteroidmentes klinikai remisszió volt 6 hónap elteltével. A másodlagos végpontok közé tartozott a tünetek remissziója, a relapszusok aránya, az endoszkópos (UCEIS) és hisztológiai (Nancy score) aktivitás, valamint a biztonságosság és mellékhatások előfordulása.
A vizsgálat eredményei
Összesen 94 beteget randomizáltak: 48 betegen hosszabb, 46 betegen pedig rövidebb ideig tartó dóziscsökkentést hajtottak végre. A 6 hónapos klinikai remisszió elérésében a 6 hét alatt történő elhagyás szignifikánsan rosszabbnak bizonyult, mint a 10 hetes (relatív kockázat: 2,19; p=0,02), vagyis a hosszabb idejű dóziscsökkentés nagyobb eséllyel eredményezett tartós javulást. A relapszusok aránya ugyanakkor nem különbözött szignifikánsan a két csoport között. Az endoszkópos és hisztológiai aktivitási pontszámok szintén hasonlóak voltak. Fontos megállapítás, hogy a mellékhatások gyakorisága nem nőtt számottevően a hosszabb leépítés alkalmazásával: az akne, myopathia, bőrelváltozások, hangulati változások, cytopenia és fejfájás előfordulása összevethető volt a két csoportban.
Összefoglalás és konklúzió
A vizsgálat eredményei alapján a 10 hetes, hosszabb dóziscsökkentés hatékonyabb, mint a 6 hetes rövid elhagyás az UC 6 hónapos klinikai remissziójának elérésében, miközben nem jár fokozott mellékhatás-kockázattal. Ez arra utal, hogy a szteroidok dózisának túl gyors ütemben történő csökkentése ronthatja a hosszú távú kimenetelt, még akkor is, ha a kezdeti terápiás válasz megfelelő. A tanulmány fontos klinikai üzenete, hogy az UC kezelésében a hosszabb, kontrollált gyógyszerelhagyás előnyösebb lehet. A prezentált eredmények hasznos iránymutatást adhatnak a klinikai gyakorlatban és a jövőbeli kezelési protokollok kialakításához.
Források
A. Kumar, A. N. Patil, J. Grewal, et al., “Clinical Trial: Long Versus Short Tapering of Steroids in Steroid Responsive Moderate to Severely Active Ulcerative Colitis—A Randomised Controlled Trial,” Alimentary Pharmacology & Therapeutics (2026): 1–9.
