Az eredetileg antidiabetikus szerként alkalmazott SGLT2-gátlók más indikációs területen is bíztató eredményeket mutatnak.
A vizsgálat célja
Az SGLT2-gátlók elsősorban a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében alkalmazott gyógyszerek, azonban egyre több előzetes bizonyíték utal arra, hogy potenciális daganatellenes hatással is rendelkezhetnek. Ezen szerek onkológiai jelentősége még nem teljesen feltárt. A vizsgálat célja annak értékelése volt, hogy az SGLT2-gátlók alkalmazása összefüggésbe hozható-e kedvezőbb klinikai kimenetelekkel azon prosztatarákos betegek körében, akik hormonkezelésben (androgén-deprivációs terápia; ADT) részesülnek.
A vizsgálat menete
A populációalapú, célzott klinikai vizsgálat emulációjára épülő megfigyeléses kohorszvizsgálat a Hong Kong Hospital Authority teljes körű elektronikus egészségügyi adatbázisát használta fel, amely mintegy 7,5 millió lakost fed le. Az adatgyűjtés 1993. január 1. és 2025. április 30. között történt. A módszertan lényegeként egymást követő havi kohorszokat hoztak létre, amelyekbe azon betegek kerültek bevonásra, akik az adott időpontban megfeleltek a beválasztási kritériumoknak. A vizsgálatba olyan felnőtt férfiak kerültek bevonásra, akiknél prosztatarákot diagnosztizáltak és ADT-kezelést indítottak. Az SGLT2-gátlókat – elsősorban dapagliflozin vagy empagliflozint – legalább 1 hónapig alkalmazó betegeket hasonlították össze az SGLT-2 kezelésben nem részesülőkkel. Az elsődleges kimenetel az ADT-kezelés sikertelenségéig eltelt idő volt. Az kockázati arányok becsléséhez komplementer log–log regressziós modellt alkalmaztak, és intention-to-treat, illetve per-protocol megközelítést is használtak.
A vizsgálat eredményei
Összesen 14 223 beteg került bevonásra, a medián életkor 74 év (IQR: 68–80 év), a medián követési idő 66 hónap volt (95% CI: 65–67 hónap). Az intention-to-treat elemzés alapján az SGLT2-gátlók használata szignifikánsan csökkentette az ADT-kezelés (HR 0,63; 95% CI 0,41–0,95; P = 0,03), valamint a következő generációs hormonális terápiák sikertelenségének kockázatát is (HR 0,44; 95% CI 0,20–0,97; P = 0,04). Az érzékenységi analízisek megerősítették az eredmények robusztusságát különböző összehasonlító alcsoportokban. A monoterápiaként alkalmazott metformin nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a betegség progressziójával, ugyanakkor javította a túlélési arányt (HR 0,59; 95% CI 0,42–0,83; P = 0,002). A dapagliflozin és empagliflozin között nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget a kimenetelek tekintetében.
Összefoglaló és konklúzió
A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az SGLT2-gátlók alkalmazása meghosszabbíthatja a hormonterápia hatásosságának időtartamát prosztatarákos betegek körében. Az adatok alapján feltételezhető, hogy az SGLT2-gátlók alkalmazásával járó terápiás előnyök túlmutatnak a vércukorszint-csökkentő hatáson, és használatuk az onkológia területén is előnyös lehet.
Források
Shi R, Zhan Y, Ma R, et al. Sodium-Glucose Cotransporter 2 Inhibitors for Patients With Prostate Cancer Undergoing Hormone Therapy. JAMA Oncol.
