Lehet-e aktív szerepe a tudományos és orvosi közösségnek a dohányzás visszaszorítását célzó stratégiák kialakításában?- tette fel a kérdést Prof. David Khayat onkológus professzor, a francia Nemzeti Rákintézet korábbi vezetője, az ASCO (Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság) korábbi elnökségi tagja. Álláspontja szerint a kérdést fel sem kellene tenni, hiszen az orvosi közösség az, amely a betegek gondját viseli. Ugyanakkor véleménye szerint a szabályokat világszerte sokszor olyanok alkotják, akik sosem vettek részt közvetlenül a betegellátásban.
Részletesen beszélt a dohányzással kapcsolatos szabályozásról a világban, melynek célja – helyesen – a dohányzás elleni küzdelem, és végső soron a dohányzás teljes felszámolása. Azonban a szabályozás gyakran nem tartalmazza a további lehetőségeket.
Mit jelent ez a dohányzók számára? Ez a fajta megközelítés sajnálatos módon kizárólag a prevencióra és a leszokásra koncentrál, így a terápiás megoldásoknak csak egy részét ismerteti a felnőtt dohányzókkal, az ártalomcsökkentés egészét kitűző egészségpolitika helyett. Azok az orvosok azonban akik ismerik az ártalomcsökkentés teljeskörű koncepcióját, tudják, hogy vannak már alternatív opciók is azok számára a felnőtt dohányzók számára, akik valamiért nem szoknak le.
Az ártalomcsökkentés leghatékonyabb módja egyértelműen az, ha valaki el sem kezdi a dohányzást, és ha már dohányzik, akkor minél előbb felhagy a nikotin – és dohány tartalmú termékek fogyasztásával.
Azokban az országokban, ahol a legkevesebb cigaretta fogy, van valami közös: teret adtak az ártalomcsökkentést célul kitűző stratégiáknak is (Svédországban, Norvégiában, Izlandon a snus, az Egyesült Királyságban az e-cigaretta).
A WHO adatai szerint jelenleg is több mint 1 milliárd dohányzó van a Földön, tehát a dohányzás visszaszorítására hozott intézkedések nem mindenhol hozták el a várt eredményeket. Évente 8 millió halálesetet okoz a dohányzás, ebből 1,6 milliót rákos megbetegedések miatt, amelyeknek az első számú rizikófaktora továbbra is a dohányzás, akárcsak 20 évvel ezelőtt. A rákos megbetegedések kialakulásában központi szerepe van a rákkeltő (karcinogén) anyagoknak. Fontos figyelembe venni a dózis-válasz hatást, vagyis azt, hogy minél nagyobb mennyiségű karcinogén anyagnak van kitéve a szervezet, minél hosszabb ideig, annál nagyobb a rák kialakulásának a kockázata. A dohányzás esetén a dohány elégése során keletkező füst hordozza a legnagyobb kockázatot, mondta el Khayat professzor. A cigarettafüst több mint 6000 vegyi anyagot, és ultrafinom részecskét tartalmaz, ezek közül közel 80 bizonyítottan rákkeltő az FDA listája szerint. Kiemelte, hogy minél magasabb hőfokon ég a dohány, annál nagyobb mennyiségű karcinogén anyag szabadul fel a dohányfüstben.
Mit tehet az orvos, ha a dohányos valamiért nem szokik le? Khayat professzor szerint a „mindent vagy semmit” elve helyett – de természetesen minden esetben a leszokás elsődleges fontosságának hangsúlyozása mellett – meg kell próbálni a lehetőségek szerint minél jobban csökkenteni a káros szenvedély okozta ártalmakat. Ez azért is fontos, mert a dohányzók száma a népességnövekedés miatt az utóbbi 20 évben sajnos a dohányzás visszaszorításának érdekében hozott szabályozások ellenére sem változott számottevően világszerte, bár csökkent a dohányzók aránya a nemdohányzó népesség viszonyában. Azonban továbbra is mintegy egymilliárdan dohányoznak világszerte.
Az innováció az ártalomcsökkentésben hozzájárulhat-e a dohányzók életminőségének javulásában?
Igen, a hagyományos dohánytermékeknél alacsonyabb károsanyag-kitettséggel járó füstmentes technológiák egyéni és társadalmi szinten is hozzájárulhatnak a dohányzással kapcsolatos ártalmak csökkentéséhez.
Erre jó példa Svédország, ahol a legalacsonyabb a dohányzáshoz köthető mortalitás az EU-ban, nagymértékben az egyik füstmentes technológia engedélyezésének köszönhetően, ugyanis sok, korábban hagyományos dohányterméket használó átszokott az alternatív nikotin-beviteli formára, amelyről tudnunk kell, hogy szintén nem veszélytelen, azonban használatával a károsanyag kitettség alacsonyabb lehet, mint cigarettázás esetében. Orvosként úgy gondolja, hogy az ezekről a technológiákról szóló tájékoztatást, a pro- és kontra érveket is, elérhetővé kell tenni minden olyan felnőtt dohányzó számára, aki valamiért nem szokik le, hogy megfelelő információk birtokában tudjon döntést hozni a kérdésben.
Természetesen a nikotin- és dohány tartalmú termékek fogyasztásának teljes abbahagyása a legjobb opció a dohányzással összefüggő ártalmak csökkentésének szempontjából, de az adatok sajnos azt mutatják, hogy még a legszélsőségesebb élethelyzetekben is sokaknak nehezére esik a leszokás; egy, Khayat professzor előadásában bemutatott kutatás szerint például a rákkal diagnosztizált dohányzó betegek 64%-a a diagnózis ellenére is folytatja a dohányzást.
Etikus-e az ártalomcsökkentés az orvosok szemszögéből? Khayat professzor személyes álláspontja szerint a válasz igen, mivel továbbra is a nikotin és dohánytartalmú termékek végleges abbahagyása az elsődleges támogatandó cél, viszont azokat a betegeket sem hagyhatjuk segítség nélkül, akik valamiért nem teszik meg a teljes életmód-váltást és nem szoknak le.
A cikk társadalmi célú reklám, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.
