A világméretű COVID-19-járvány elleni védekezésben a hatásos terápia és védőoltás megtalálása mellett a harmadik kritikus feladat a fertőzés terjedésének, átviteli dinamikájának minél pontosabb megismerése. Egy összefoglaló közleményben az eddigi epidemiológiai vizsgálatok és kontaktuskutatások tanulságait, a SARS-CoV-2 vírus terjedésének legfontosabb tényezőit tekintették át.
A kontaktus jellege, szorossága ismerten fontos szerepet játszik a járvány terjedésében: a közeli kapcsolatok – barátok, egy háztartásban élők, a tágabb családi kör tagjai – között nagyobb a fertőzés átadásának kockázata. Hasonlóképpen egy háztartáson belül a házastársak között, a közös ágyat vagy közös hálóteret használók között nagyobb eséllyel terjed a vírus.
Ugyanakkor a tartós fizikai közelség esetén is szignifikánsan csökkenthető a rizikó, ha a fertőzött családtag a házon belül el van szigetelve, és otthon is betartják a távolságtartás, a maszkhasználat és a kézhigiéné szabályait.
Fontos szerepet játszhatnak a közösségi események, például munkahelyi összejövetelek, esküvők, születésnapi partik, közös vallási események stb.
A hosszú távú ápolási, gondozási intézetek – idősotthonok, hajléktalanszállók – mint veszélyes potenciális gócpontok hamar ismertté váltak. Ezekben nem egy esetben genetikailag igazolhatóan többszörös fertőzési láncok alakultak ki. A nehezebb adatgyűjtés miatt kevésbé ismert, de dokumentált módon hasonlóan nagy kockázatú helyek a büntetés-végrehajtási intézmények.
A fertőzésnek kitett szervezet karakterisztikája is jelentősen befolyásolja az infekciós kockázatot. Az új típusú koronavírusra különösen jellemző, hogy a transzmissziók nagy része néhány kiemelkedően fertőző beteghez köthető.
Az átviteli dinamikában az időtényezőnek kulcsfontoságú szerepe van. Az eddigi adatok alapján jelentős vírusszórással kell számolni a fertőzés korai szakaszában. A vírusterhelés csúcspontja a tünetek megjelenésétől számított ötödik napon van – ekkor tekinthető a beteg a legfertőzőbbnek.
Az eddigi adatok arra utalnak, hogy a „sikeres” vírusátvitelek általában egy viszonylag rövid időintervallumon belül lehetségesek, mégpedig a tünetek megjelenését megelőző, illetve követő néhány napon. Például egy kontaktuskutatási vizsgálatban, amelyben 100 igazolt COVID-19-eset 2761 kontaktusát ellenőrizték, azt találták, hogy a fertőzési kockázat magasabb volt, ha az expozíció a tünetek megjelenése után öt napon belül következett be. Ezt követően másodlagos fertőzést nem tapasztaltak. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az infekció nagy mértékben függ a vírusszámtól.
A jelentős korai vírusszórás megmagyarázhatja, hogy miért terjed ennyire hatékonyan a közösségekben a SARS-CoV-2, szemben előző két rokonával, a SARS-CoV-1-gyel és a MERS-CoV-val, amelyeknél a közösségi terjedés jól kontrollálható volt, azonban számottevő nosocomialis gócok alakultak ki. A COVID-19 járványban azonban viszonylag kevés kórházi gócról számoltak be eddig.
A tünetek és a betegség súlyossága is befolyásolni látszik az átviteli dinamikát. A tünetes betegek nagyobb eséllyel adják át a fertőzést, mint a lappangási szakaszban lévők vagy a tünetmentesek. Ezt erősíti az a tapasztalat, hogy a súlyos tünetektől szenvedők kontaktjainál is nagyobb az esélye súlyos megbetegedésnek.
A környezeti tényezők szerepe nem elhanyagolható. Egy japán kontaktuskutatási vizsgálat azt találta, hogy zárt térben 18,7-szer nagyobb az infekció veszélye, mint kültéri expozíció esetén. Különösen nagy a kockázat, ha rosszul szellőző helyiségben zsúfoltság alakul ki.
Egy kínai esettanulmányban beszámoltak arról, hogy egy oda-vissza összesen 100 perces autóbuszutazáson 67 utas vett részt, akik egy nagyobb létszámú vallási eseményre utaztak – köztük egy fertőzött személy, akinél előző napon jelentkeztek a tünetek. Az eseményen részt vevő, más úton odautazók közül hat személyt fertőzött meg, csak olyanokat, akik szoros kontaktusba kerültek vele. Ugyanakkor a közös buszon utazó útitársai közül 24-en fertőződtek meg. A vizsgálatban nem találtak szignifikáns kapcsolatot azzal, ki milyen közel ült a buszon a kontaktszemélyhez.
A szerzők konklúziója, hogy az eddigi epidemiológiai kutatások számos olyan mozzanatra derítettek fényt, amelyek alapján hathatós intézkedések tehetők a vírus további terjedésének megfékezésére, és a felelős döntéshozók megfelelő informálása e tekintetben kritikus fontosságú.
Forrás: Cevik M, Marcus JL, Buckee C, Smith TC. SARS-CoV-2 transmission dynamics should inform policy. Clin Infect Dis 2020; ciaa1442. doi: 10.1093/cid/ciaa1442. Online ahead of print.
A teljes cikket itt olvashatja el: https://academic.oup.com/cid/advance-article/doi/10.1093/cid/ciaa1442/5910315
