Mikor – és mikor ne?
Az újdonságok egyike az az erős ajánlás, hogy figyelemmel kell kísérni a beteget, amennyiben
- az elmúlt évben hétnél kevesebb vagy
- az elmúlt két évben évente ötnél kevesebb vagy
- az elmúlt három évben évente háromnál kevesebb
torokinfekciós epizód fordult elő. Ezekben a helyzetekben tehát nem tartják indokoltnak a műtétet.
Amennyiben a torokgyulladásos epizódok a fentieknél gyakoribbbak és 38,3 ℃ feletti lázzal, cervicalis adenopathiával, tonsillaris exsudatummal vagy A-csoportú β-hemolizáló Streptococcusra pozitív teszttel járnak (legalább ezek egyikével), akkor mérsékelt erősségű ajánlással megfontolható a tonsillectomia.
További szituációk, amelyekben a beavatkozás mérlegelhető lehet: a többszörös antibiotikum-intolerancia vagy -allergia, PFAPA (periodikus láz, stomatitis aphthosa, pharyngitis, adenitis) szindróma vagy tonsillaris abscessus az anamnézisben.
Javulást hozhat a tonsillectomia elvégzése a növekedési elmaradást, rosszabb iskolai teljesítményt, enuresist, asthmát vagy viselkedési problémákat okozó, alvás közbeni obstruktív légzészavar – ezek esetleges fennállására az orvosnak rá kell kérdeznie a szülőknél.
Gyógyszerelés
Szintén erős ajánlással javasolják a műtét során az egyszeri adag intavenás dexamethason adását. A legmagasabb szintű bizonyítékok alapján az intraoperatív szteroid csökkenti a posztoperatív émelygést és hányást, csökkenti az első étkezésig szükséges időt, és mérsékli a fájdalmat.
A harmadik erős ajánlás az irányelvben a posztoperatív fájdalomcsillapításra az ibuprofen, paracetamol vagy mindkettő adása. Az irányelv kiemelten felhívja rá a figyelmet, hogy az érintetteket fel kell készíteni a posztoperatív fájdalom jelentkezésére, ellenőrzésére és csillapítására.
Erős ajánlás szól a rutinszerű perioperatív antibiotikus kezelés, valamint az opioidok használata ellen.
Poliszomnográfia és OSA
Hangsúlyos újdonságként kerültek az irányelvbe a poliszomnográfiás vizsgálatra vonatkozó ajánlások. Obstruktív légzészavar esetén, ha a gyermek
- kétévesnél kisebb,
- túlsúlyos,
- Down-szindrómában,
- craniofacialis fejlődési rendellenességben,
- neuromuscularis megbetegedésben,
- sarlósejtes vérszegénységben
- vagy mucopolysaccharidosisban szenved,
a tonsillectomiát megelőzően poliszomnográfiás vizsgálatot kell végezni.
Ezek hiányában is indokolt lehet a poliszomnográfia, ha a tonsillectomia obstruktív alvászavarra alapozott indikációja nem egyértelmű vagy a panaszok súlyossága a fizikális vizsgálattal nincs összhangban. Ha a poliszomnográfia az obstruktív alvási apnoét megerősíti, indokolt a tonsillectomia. Ugyanakkor a gyermeket és a szülőket tájékoztatni kell, hogy a légzészavar a műtét után is fennmaradhat vagy visszatérhet, és további intézkedések válhatnak szükségessé.
Műtét körüli teendők
A posztoperatív szakaszban a háromévesnél kisebb vagy súlyos obstruktív légzészavarban (óránként legalább 10 apnoés epizód vagy 80% alatti oxigénszaturációs mélypont) szenvedő gyermekek éjszakai monitorozása szükséges.
A tonsillectomia után jelentkező, 24 órán belüli (primer) vagy az utáni (szekunder) vérzést monitorozni kell, és meglétét vagy hiányát dokumentálni. A posttonsillectomiás vérzés gyakoriságát legalább évente ellenőrizni kell.
Az irányelv nagy hangsúlyt fektet a beteg gyermek és a szülők megfelelő tájékoztatásába és a klinikai döntésekbe történő bevonásukba.
Forrás: Mitchell RB, Archer SM, Ishman SL, et al. Clinical Practice Guideline: Tonsillectomy in Children (Update). Otolaryngol Head Neck Surg 2019; 160(1_suppl): S1–S42.
