Panaszok
Z. tavaly márciusban jelentkezett először rendelésemen. Z. magas, szikár, nyugdíjas évei előtt álló, ősz hajú, görnyedt tartású, halk szavú, választékos modorú férfi. Elmondja, hogy szokatlan számára a helyzet, először jár pszichiáternél, de orvosnál is igen ritkán járt eddig. Ismerőse tanácsára jött el, miután úgy érezte, egyedül nem tud megbirkózni halmozódó gondjaival. Elsősorban a munkavégzését érzi elégtelennek. Rendszeresen hoz más emberek életére kiható, súlyos döntéseket, és nagy mennyiségű írott anyaggal dolgozik. Az utóbbi időben a kötelezettségei indokolatlanul fárasztják. Tart az új feladatoktól, halogat, nehezen dönt. A rutinszerű tennivalókat elvégzi, de kizárólag a megszokás viszi előre. Nem tudja, meddig bírja még így folytatni, aggódik a jövő miatt. Otthoni konfliktust nem említ. Feleségével családi házban élnek, felnőtt gyermekük más városban lakik. Hobbyjával, a barkácsolással – amire mindig büszke volt – alig törődik, jó ideje nem fogott új darabba, a régiek is félkészen állnak. A másik szenvedélye, az esti tagozaton tanult teológia is mind több erőfeszítést kíván.
Kezdeti kezelés
Az első benyomások a gyógyszer kiválasztását nagyban befolyásolják. Jelen esetben a depressziós tünetek egyértelműek voltak. A szorongás, a kognitív funkciók érintettsége, az anhedonia tűzte ki a terápiás irányt. Mivel aktív házaséletet él, az SSRI-k szexuális diszfunkciót okozó mellékhatása is kerülendő volt, így a vortioxetinre esett a választás.
A tesztdózisú (5 mg) vortioxetin mellékhatást nem okozott, de a depressziós folyamat haladt előre, egy hét alatt állapota súlyosbodott. Szorongásai az elviselhetetlenség határáig elhatalmasodtak, önvádlásai és – kívülről nézve indokolatlan – bűntudatérzése patológiás szintig erősödött, munkateljesítménye tovább romlott. Nem merte megnyitni a levelezését, félt a negatív hírektől, még inkább a szakmai kudarctól. Önértékelése látványosan romlott.
Miután hospitalizációját szerette volna elkerülni, farmakoterápiáját szorosabb ellenőrzés mellett intenzifikáltam. A vortioxetin terápiás dózistartományba emelése mellett kis dózisú atípusos antipszichotikumot – risperidont – állítottam be, amit benzodiazepinnel egészítettem ki.
Ez a farmakológiai háttér gyors tünetredukciót hozott, és így hozzáférhetővé vált a pszichoterápiás foglalkozásra, amit ő maga kezdeményezett.
Gyermekkor
Magas intellektusa és teológiai, pszichológiai tanulmányai kapcsán megkezdett önfeltárása megkönnyítette a terápiás munkánkat. Fokozatosan bontakozott ki a gyermekkorát meghatározó testvérrivalizáció, az apai elismerés hiánya, anyja háttérbe húzódása.
– A bátyámhoz képest gyengén fejlett, ügyetlen gyerek voltam
– mondta.
Ügyetlensége a ház körüli tennivalókban is megnyilvánult. Apjuk nyíltan kifejezte elégedetlenségét, összehasonlításaiban rendre alulmaradt, amit anyja nem tudott, vagy nem is akart kompenzálni. Az elmarasztaló apai vélemény hatását többféleképpen igyekezett kivédeni. Kézügyességét fejlesztette, aminek az asztalosmunka mint hobby lett a későbbi eredménye. Fantáziavilága kibontakozott. Képzeletben külön világokokat teremtett, melyeket hősökkel népesített be, akik az igazságot, az elesetteket szolgálták. Ha nem a fantáziavilágában élt, az olvasmányaiba feledkezett bele. Már kamaszkorában felismerte, ha testi adottságaiban nem is, szellemiekben felülmúlja a bátyját, aki szakmunkás lett, ő pedig egyetemet végzett. A két gyermek eltérő intellektusa, végzettsége és társadalmi megbecsültsége később újabb, családon belüli konfliktusok forrásává vált.
További terápia és kimenetel
Farmakoterápiája a kezdeti időszakban folyamatosan korrekcióra szorult. Szerencsére a tehetetlenséggel járó mélyponton hamar túljutott. Az eredmény, hogy szorongásait sikerült megzabolázni, megerősítette a változásba vetett hitét. A risperidont, alprazolamot rövid idő alatt leállítottuk. A vortioxetint az aktuális állapota függvényében 15 és 20 mg között váltogattuk. Állapothullámzásában szezonalitás is megfigyelhető volt: télen 20 mg mellett érezte jól magát, a tavasz végére 15 mg-ra csökkent az adagja.
Miután felismerte a mindennapjait megkeserítő halogatást, a maga által meghatározott tempóban és ütemezés szerint a restanciáit felszámolta. A depressziós időszakában elhanyagolt ügyét – ami nagy anyagi veszteség lehetőségét hordozta – megoldotta, ennek hatására megkönnyebbült.
A gyermekkori kudarcélmény jelenbe kivetülő hatása átértékelődött, felemelkedésének, sikerének forrásává alakult át. Szüleivel kapcsolatban a korábbi megbocsátásigényét a megértés, elfogadás irányába korrigálni tudta. Az átélt változásokat viselkedésszinten is realizálta.
A kezdeti intenzív pszichofarmakológiai terápiát követően monoterápiában alkalmazott vortioxetin mellett munkahelyi teljesítménye a dekompenzációját megelőző szinthez képest is javulást mutatott. Summa cum laude minősítéssel fejezte be teológiai tanulmányát, és további tanulmányának terveit szövögeti.
Konklúzió
A jelenleg hozzáférhető, megfelelő farmakoterápia a korábban hospitalizációt indokló mentális zavarok esetén is megadja a járóbeteg szakellátás keretei között a definitív ellátás lehetőségét, és nagyban javítja a pszichoterápia hatékonyságát.
