A betegnek számos olyan életeseménye volt, ami depresszív állapothoz vezethetett, ugyanakkor a genetikai háttere is hajlamosíthatta egy endogén depresszió kialakulását. Hosszmetszeti képet tekintve a depresszióval gyakran társuló alvászavar, szorongásos tünetek, alkoholfüggőség egyaránt kialakult nála, ezért volt fontos olyan gyógyszeres terápia megválasztása, ami ezek enyhítését, illetve megszűnését is segítik.
A 63 éves nőbeteg háziorvos javaslatára kereste fel gondozónkat.
Biografikus adataiból kiemelendő: háromgyermekes családba született, harmadik gyermekként. Édesapja 56-ban disszidált Németországba, édesanyja alkoholbeteg volt, a gyermekek intézetben nőttek fel.
Nyolc általánost végzett, virágkötő szakmát szerzett, tartósan egy virágkötészetben dolgozott, majd több rövidebb idejű munkahelyei voltak.
Kétszer volt férjnél, első házassága másfél évig, második tíz évig tartott, második válása után több élettársi kapcsolata volt, utolsó pár nappal a gondozóban történt jelentkezése előtt szakadt meg, kapcsolatai egyre méltatlanabbak voltak.
Gyermeke nem született, terhes nem volt.
Diabétesz és ennek szövődményei (80%-os látáscsökkenés) miatt hét éve percentuált.
Napi megélhetési gondjai vannak.
Egyéni szomatikus anamnézis: appendectomia, hypertonia, diabetes mellitus (2-es típusú), látásgyengeség (80%-os).
Egyéni pszichiátriai anamnézis: kb. 16 éves korától rendszeres (napi) alkoholfogyasztás (nyolc éve absztinens), dohányzás (erről leszokott, most ismét dohányzik), alprazolamabúzus.
Familiáris anamnézis: mater alkoholizmusa, gyógyszerfüggősége, többszöri suicid kísérlete és pszichiátriai osztályos kezelése (dokumentáció nem áll rendelkezésre). Édesanyja testvére alkoholbeteg volt. A páciens egyik testvére epilepsziás volt.
Első vizsgálata alkalmával a páciens elmondta, hogy háziorvoshoz azért fordult, mert magányosnak érezte magát, mindenki meghalt a családból.
Édesanyja halála súlyos bűntudatot váltott ki belőle, mert annak alkoholizmusa és gyógyszerfüggősége miatt gyakori volt köztük a vita, haragudott édesanyjára, hányattatott gyermekkorát, saját alkoholabúzusát is ennek tudta be. Édesanyja az alkoholizmus szövődményeibe halt bele.
Bátyja megfagyott, úgy találtak rá hónapokkal az eltűnése után, valószínűsítették, epilepsziás roham során vesztette el eszméletét. Ez nagyon megviselte, szerették egymást.
Párkapcsolata is megromlott, élettársa szintén alkoholfüggő volt, sodródó életvitelű, munkanélküli.
Diabétesze, a kialakult jelentős látáscsökkenés, a számos élethelyzeti nehézség elkeseredettséghez vezetett, kedvetlen, lehangolt lett, étvágytalansága rövid időn belül jelentős, kb. 10 kg-os fogyást okozott, súlyos alvászavara is kialakult. Életét többször áttekintette, sorának alakulásában saját szerepét keresve, de mindannyiszor kilátástalannak látta helyzetét, gyógyulásban reménye nem volt. Súlyos anyagi nehézségei, egyre rosszabb döntései, párválasztásai miatt azonban hosszas tipródás után segítségkérés mellett döntött, háziorvosához fordult, ezzel párhuzamosan egy egyházi gyülekezetbe is jelentkezett.
Háziorvosa escitalopramot és alprazolamot írt fel számára, ezt követően kb. két héttel jelentős javulást érzett, hangulata, közérzete is javult, de közömbössé vált, érdektelenné, örömtelenné, alvászavara is megmaradt, emelt dózisú (1,5-2-3 mg) mellett is szakaszos, nem pihentető maradt az alvása. Édesanyja gyógyszerfüggősége kapcsán tartott attól, hogy nála is kialakulhat hasonló probléma, magát függésre hajlamosnak érezte, visszariadt az egyre nagyobb dózisú alprazolam (Frontin) szedésétől.
Pszichés statusát depresszív hangulati fekvés, dysphoria, anhedonia, önvádlások, bűntudat, avászavar jellemezték.
Előzményekre, a páciens depresszív tüneteire, alvászavarára, társbetegségeire agomelatin (Valdoxan) terápiát kezdtünk, az alprazolam fokozatos csökkentése mellett. Pszichoterápiát vállalni nem tudott, látásgyengesége a közlekedésben jelentős korlátozottságot okozott.
Kontrollvizsgálat során kiegyensúlyozott pszichés állapotot észleltünk, elmondta, nagyon jól érzi magát, van terve, jövőképe. „Mintha egy bunkerből jöttem volna elő, a sötétből” – jellemezte lelkiállapotát, nincsenek sötét, negatív gondolatai. Bizakodást, reményt fogalmazott meg. Hangulata stabilan kiegyensúlyozott.
Ezt a pácienst azért választottam bemutatásra, mert számos olyan életeseménye volt, ami depresszív állapothoz vezethetett, ugyanakkor a genetikai háttere is hajlamosíthatta egy endogén depresszió kialakulását. Hosszmetszeti képet tekintve a depresszióval gyakran társuló alvászavar, szorongásos tünetek, alkoholfüggőség egyaránt kialakult nála, ezért volt fontos olyan gyógyszeres terápia megválasztása, ami ezek enyhítését, illetve megszűnését is segítik.
Ideális lett volna egyéni pszichoterápia alkalmazása is, de ez a már említett okból kifolyólag nem valósítható meg.
Bár a pszichiáter nem tudja megoldani a valós problémákat, de gyógyszeres segítséggel elviselhetővé teheti az életet még a reménytelen helyzetben levő páciens számára is.
A páciens aktuálisan este egy tabletta agomelatint szed.
