Depresszió unipoláris korunk népbetegsége, amelynek pontosan definiált tünettana van. Lefolyását tekintve enyhe, közepes és súlyos megjelenése lehet. Mindegyik formája pszichiáter és pszichológus segítségével szakszerű kezelést igényel. Az ismertetett terápia során pszichoterápiát és gyógyszert egyaránt kapott a beteg, amelyekre állapota javult.
Depresszió unipoláris: a hangulati élet kóros nyomottságával járó kórkép
Stresszor: megterhelő lelki esemény, tényező
Alvászavar: álmatlanság
Gyászreakció: haláleset kiváltotta hangulati zavar
SSRI antidepresszáns: szerotoninvisszavétel-gátló hangulatjavító
Anxiolítikus: szorongásoldó
Pszichoterápia: strukturált terápiás segítő beszélgetés
A depresszió unipoláris a WHO adatai szerint a XXI. század második leggyakoribb betegsége. Előfordulási gyakorisága a népesség körében 24,3-30,6%, minden időpillanatban a föld lakosságának 14%-a szenved ettől a betegségtől.
A gyakorlatban gyakran hangoztatják a betegek, hogy ha kicsit rosszabb a hangulatuk egy adott nap néhány órájában, akkor ők már ebben a betegségben szenvednek. Valójában a depresszió unipolárisnak jól leírt tünettana van, amit meghatározott időbeli kritériumok fennállása esetén állít fel a pszichiáter.
Tünettan
A lehetséges tünetek közül öt vagy több tünet fennállása kéthetes időszakban, amely jelentős változást jelent a korábbi funkcióhoz képest. Előtérben a depressziós hangulat vagy az öröm elvesztése állnak. Jellemzői:
- a depressziós hangulat a nap legnagyobb részében mindennap, amelynek során szomorúnak, üresnek, reménytelennek érzi magát a beteg,
- az érdeklődés vagy öröm jelentős csökkenése a legtöbb tevékenységgel kapcsolatban a napnak a legnagyobb részében vagy majdnem mindennap,
- jelentős testsúlycsökkenés fogyókúra nélkül vagy testsúlygyarapodás, természetesen az étvágy növekedése vagy csökkenése,
- megnövekedett alvásigény vagy súlyos, visszatérő alvászavar,
- meglassultság, gátoltság,
- értéktelenség vagy túlzott indokolatlan bűntudat,
- csökkent gondolkodási és koncentrációs képesség, döntésképtelenség mindennap,
- halállal kapcsolatos visszatérő gondolatok, tervek nélkül vagy konkrét tervekkel.
Mindezek jelentős szenvedést, a társas, munkahelyi, családi kapcsolatok beszűkülését és jelentős károsodását okozzák.
A tünetek súlyosságát tekintve enyhe, mérsékelten súlyos és súlyos betegségformákat különböztetünk meg. Minden esetben fontos, hogy a beteg a kórkép súlyosságától függetlenül szakemberhez kerüljön és megfelelő kezelést kapjon. Spontán javulás hosszabb idő fennállása után lehetséges, de ebben az esetben a kórkép visszatérő és egyre súlyosabb jellegűvé válhat.
A kiváltó okok között különböző súlyosságú úgynevezett stresszorokat jelölünk meg. Ezek a változatos munkahelyi stresszoroktól a haláleseteken át a súlyos terrorcselekményekig bármilyen kiváltó okok lehetnek. Azonban soha nem feledjük el, hogy a pozitív stresszor is kiválthat paradox módon depressziót. Így egy házasságkötés vagy nagy értékű lottónyeremény is szerepelhet a betegség kiváltó tényezői között.
Esetismertetés
Negyven év körüli tanárnő keresett fel a rendelésemen azzal, hogy az utóbbi időben nem érzi jól magát, pedig fontos lenne, hogy dolgozni tudjon, mert egy gyermekét, aki iskolás, egyedül neveli, és gondoskodnia kell róla. Elmondta, hogy legjobb barátnőjét veszítette el súlyos körülmények között kb. egy éve. A barátnő öngyilkos lett és ő találta meg. Számára ez leírhatatlan veszteség volt, de úgy gondolta, hogy nagyon erős és mindent kibír.
Fokozatosan lett egyre kedvetlenebb és zárkózottabb, próbált az élet fontosabb területeire koncentrálni, hogy legalább ott helytálljon. Így a munkájára és a gyermekre. Gyakran volt türelmetlen, ingerült. Étvágya változó volt, keveset fogyott is, de nem tulajdonított neki jelentőséget. Munkáját ellátta, úgy gondolta, jól helytállt.
Ami rendkívüli zavarta és végül orvoshoz hozta, a fokozódó és egyre súlyosabbá váló alvászavara. Eleinte csak párszor ébredt fel éjszaka. Majd rendszeressé váltak a hajnal két-három óra körüli ébredések, amelyek után nem tudott visszaaludni, és reggel hullafáradtan kezdte a napot. Egyre nehezebben tudott munkájára és a feladatára koncentrálni.
Megdöbbenésére a felébredések – egyre rövidebb alvások után – közelebb kerültek az éjfélhez. Végül jelentkezése előtti éjjel egy cseppet sem aludt. Belátta, hogy segítségre van szüksége, mert egyedül nem tud kilábalni elhúzódó, súlyos gyászreakciójából.
Korábbi háziorvosnál elvégzett fizikális és laborvizsgálatai negatív eredményűek voltak.
Szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) antidepresszáns terápiát indítottam, minimális anxiolitikummal és szükség esetén altatóval, mert ez képezte betegsége fő panaszát. Kognitív pszichoterápiát kezdtünk.
A következő kontrollra lényegesen megkönnyebbülve jött. Panaszai sokat csökkentek, de teljesen még nem szűntek meg. A második viziten beszámolt arról, hogy az altatót már nem szedi és szeretné a szorongásoldót is elhagyni. Fokozatosan csak antidepresszánsra tértünk át.
Egyéves gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés alatt panaszmentessé vált. Az élet minden területén jól teljesít. Volt barátnője gyermekeit segíti. Az élete ismét kerek. Gyógyszerét fokozatosan elhagytuk, már terápiára sem jár, azzal, ha úgy érzi, ha újabb gondja van, bármikor visszatérhet.
Irodalom
- DSM-5 referencia kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Budapest: Oriold és Társai Kft., 2014.
- Füredi J, Német A (eds.). A pszichiátria magyar kézikönyve. Budapest: Medicina, 2001.
- Barmhill JW. DSM-5 Clinical casese. Budapest: American Psychiatric Association Publishing, 2014
