A depresszió vezető tünetei gyakran elfedhetnek egyéb súlyos betegségeket, rontva azok lefolyását. A halálvágy többször rejtve jelenik meg, ezért a kezelőnek célszerű rákérdeznie.
Fontos megérteni a depresszió kiváltó tényezőit. Kognitív tünetek észlelése és kialakulásának körülményei tisztázandóak (életmód, túlhajszolás, regenerálódás hiánya mentális és energetikai szinten egyaránt). Figyelemkeltő a cukor túlfogyasztása, ami a kábítószerhez hasonló hatást vált ki (addikció elindítója lehet).
A kezelő és az orvos feladata, hogy megnyerje a pácienst: mit tud ő tenni a javulás érdekében, energiát fordítani a változáshoz életmód és gondolkodás szintjén. Az integratív orvoslás feladata bővül. Az életmód, a mozgás, a mentális (meditatív) regeneráció egyensúlyban tartása az alkalmazkodás feltétele.
A depresszióban rendszerint kimutathatóak érzelmi, kognitív, viselkedési, motivációs, szomatikus tünetegyüttesek, amelyek egyénre, személyiségre, helyzetre jellemzőek. Mindezek elfedhetnek egyéb, talán súlyos más betegségeket és a halálvágyat, ami többször rejtve jelenik meg (ezért a kezelőnek kell rákérdezni, mint a legnagyobb rizikóval járó tünetre!).
Fontos megérteni a depressziót kiváltó okokat, tényezőket, eseményeket, szituációkat, helyzetet. Az ezek motiválta gondolkodás alakulásának változása, az intrapszichés történések kapcsolati és magatartásbeli változásokat, interperszonális kapcsolatok alakulását, változásait okozzák. Nem elhanyagolható a háttérben fennálló társadalmi hatások szerepe és a következményként kialakuló biológiai változások folyamata.
A kognitív tünetek megelőzhetik, de követhetik is a depresszió betegséget. A negatív események nagyobb hatással vannak életünkre, mint a pozitívak. Ennek a gondolkodási folyamatnak rögzülése önmagunkról, az emberi kapcsolatainkról, a világról, a jövőnkről pesszimista, negativisztikus kilátástalanságot tükröz. Az önértékelési zavar, többnyire leértéktelenedés, értéktelenség, alkalmatlanság mint tanult tehetetlenség szerepelhet („ne is próbáljunk semmit sem tenni” vezérgondolat kialakulása).
Nélkülözhetetlen a gyengeség, fáradékonyság helyes értelmezése, amely szellemi, fizikai szinten jelentkezik. A háttérben biztosan az idegsejtek energetikai zavara áll, a mitochondriogenesis zavara, tartós csökkenése. Ezt különösen fokozza az életmód, a túlhajszoltság, főleg mentálisan, a kellő pihenés, regenerálódás elhanyagolása, a napi ritmusok felborulása (bulizások, több műszak, éjszakai internetezés stb.), a melatoninszintézis, a hozzá kapcsolódó idegrendszeri struktúrák zavara, alvászavarok.
Az okok között gyakoriak a szellemi, fizikai, szexuális bántalmazások, amelyek fokozzák a sérülékenységet. Megoldatlan, tartós konfliktusok családtagokkal, munkahellyel, barátokkal. Halálos veszteség, például egy szeretett ember elvesztése, amely lehet természetes szomorúság, de tartós fennállása esetén fokozódhat depresszióig. Hasonló hatásúak lehetnek sorsdöntő események (nyugdíjazás, munkahely elvesztése, házasság stb.), betegségek, amelyek növelik az izolációt, az elszigetelődést (szív-ér rendszeri betegségek, urológiai betegségek, ízületi betegségek, diabetes mellitus, gyulladásos betegségek, egyéb mentális betegségek stb.) és az egyéb szociális elszigetelődést fokozó állapotok. Okozhatják gyógyszerek, azoktól való függőség, drogfüggőség stb.
Fontos figyelembe venni a kezelések során az addikciót mint biológiai szinten is igazolható hozzászokást (szerfüggőség), vagy viselkedéssel összefüggésben jelentkező addikciót (internetfüggőség, játékszenvedély, munkamánia stb.) Mindezek hátterében a cukor állhat, nemcsak mint anyagcsere- és energetikai szükséglet, de szerepelhet addiktív anyagként is. A cukor túlfogyasztása a kábítószerhez hasonló hatást fejt ki nemcsak a viselkedésben, „szerkereső magatartásban”, sóvárgásban, de az agy addikcióért felelős régióinak aktivitása is kimutatható, a kábítószerhez hasonló neurokémiai változások észlelhetők. A cukorhoz történő hozzászokás/szoktatás később alkohol- vagy droghasználathoz vezethet. (A függőség egy tanulási folyamat, mert a váratlan, nagyobb eufória megszerezhető minimális energiaráfordítással, és ez mint negatív, kóros tanulás ráveszi a szervezetünket, hogy újra használja.)
Mivel a depresszió komplex állapot, az alkalmazandó terápiának is komplexnek kell lennie, ha eredményt szeretnénk. Csak a gyógyszer alkalmazása nem elegendő, mert a segítséget igénylők számára a kellő mentális információ nélkülözhetetlen abban a pszichológiai folyamatban, hogy megnyerjük a terápiának a pácienst, azaz ő mit tud tenni a javulás érdekében: energiát fordítani a változáshoz az életmód és a gondolkodás stb. szintjén.
Ezen pszichés komponens hiányában várható lesz a visszaesés vagy az antidepresszáns hatástalansága. A depressziós tünetváltás részben személyiségfüggő, a lényeges az, hogy a segítséget igénylő páciens függőséget igényel, és szeretné megkapni azt minél kisebb energiabefektetéssel.
A pszichoterápiának meg kell céloznia az akaraterősítést (az önismeret mélyítése mellett), ez léleképítő. Itt érdemes megjegyezni a társadalmi, erkölcsi, szubkulturális hatásokat, mert ezek irreális sodrása hatástalanítja a terápiát, amiben természetesen a genetikai komponensek és a külső tényezők hatása is érvényesül (akár 40%-ban is).
Fontos a meditáció, mert az alkalmazkodási (adaptációs) energia felhasználását segíti, mivel ez az energia sem végtelen, és ennek újratermelése a mitochondriumok újratermelésétől, azok genetikai újraképződésétől függenek. Meditációban az agytevékenység aktivitása nagyobb, mint mikor célzottan működik (PET-vizsgálati eredmény). Ilyenkor az agy tevékenysége aktívabb a középvonalban, hosszirányban, az úgynevezett alapértelmezett üzemmódú hálózaton (DMN: default mode natural). Ennek része a frontális lebeny elülső-középső részén van. E terület tartós aktivitáscsökkenése vagy károsodása közömbösséget, ürességet, hallgatagságot eredményez. A DMN kapcsolata a hypocampussal rögzíti és felerősíti az emlékeket, tehát segíti a döntésképességet, a választást. Ugyanezen terület aktivizálódik, ha csoportosan gondolkodnak (csoportterápia).
Terápiás hatású a mozgás. A mozgás mint stressz jótékony hatású. A közvélemény tudattartalmában azonban csak a distressz (negatív stressz) értelmezés ismert. Tudnunk kellene, hogy stressz nélkül nincs élet! Társadalmi szinten támogatandó minden közösséget szervező, formáló kezdeményezés, főleg ha mozgással is összeköthető. (A mozgás elgondolása is aktiválja, így működteti a frontobasalis régió pályarendszerét.)
Kiemelten fontos, hogy a segítő, az orvos bizalmat keltsen a segítséget igénylő páciensben. Ez alapja az integratív orvoslásnak, a konzultatív terápiás folyamatnak.
A depresszió kialakulásának és folyamatának komplexitása indokolja a terápia összetettségét és annak várható eredményességét. A hosszú kezelés mellékhatásokat vált ki (elhízás, szexuális zavar, kognitív zavarok, alvászavarok, koncentrációs zavar). Ezek reziduális tünetekként leggyakrabban visszatérhetnek. Ezek kiváltásában okként szerepelhet, hogy a páciens nem volt képes lényegében változtatni a kiváltó/pszichogén terheken.
A depressziós betegek kezelésének leggyakrabban használt gyógyszeres formája alig hatékonyabb a placebónál. Amennyiben a széles körben alkalmazott SSRI-ket használjuk csak, a terápiás válasz késik vagy elmarad. A hatékonyságot fokozhatjuk pszichoterápiával kombinálva, de ilyenkor sem érhető el hosszú távú tünetmentesség, reziduálistünet-nélküliség.
Leggyakoribb reziduális panasz a perzisztáló szorongás. Gyógyszeres terápiában az alprazolamok, bupropion jelentős eredményhez vezethetnek. Koncentrációt, energiaszintet, motivációt javíthatnak. Kombinálhatók alvászavarok mint reziduális tünetek esetében trazodonnal (atípusos, összetett, multimodalis antidepresszáns). Szexuális funkciózavarok esetén mirtazapin kombináció is hatékony lehet az előzővel.
Lényeges kiemelni a feledésbe került trijód-tironin és a lítium mono- vagy kombinatív használatát. A lítium kivédi a relapszust, de lényeges a vérszintmonitorozás.
Alkalmazható aripripazol 5-10 mg vagy kvetiapin 50-150 mg, a súlygyarapodást kiváltó mellékhatás miatt mérlegelendő az olanzapin tartós szubterápiás alkalmazása.
Alkalmazható a melatonerg agonista és 5-HT2C antagonista hatású agomelatonin kombinált terápiában is. A munkaképesség helyreállítása, a napi cirkadián ritmus helyreállítása kellő eredményt hozhat fokozatosan emelkedő adagban, napi 20 mg-ig, kúraszerűen és kombinálva vortioxetinnel (kiegészíthető D3-vitaminnal).
Hasznos és eredményes hatású a reziduális tünetek kezelésben a duloxetin kombinációban történő adása (30 mg vagy 2×30 mg, esetleg lassan emelkedő, kúraszerű adása, majd visszatérés a fenntartó adagra). A kognitív funkciókra kedvező hatást fejt ki.
Különösen eredményes a vortioxetin adása (monoterápiában is és kombinatív formában is). Antidepresszív hatása gyorsabban alakul ki (három-négy nap alatt), ami a multimodális, több szerotoninreceptorra is egyszerre, közvetlenül ható és kérgi aktiváló (glutaminerg hatással) függ össze. Ez a vortioxetin prekognitív és antidepresszív hatását eredményezi.
Kiegészítő terápiás hatású a kellő fényterápia és a D3-vitamin-kúra alkalmazása.
A pszichoterápiás technikák közül a kognitív viselkedésterápia, a viselkedésterápia, a pszichodinamikus pszichoterápia alkalmazása eredményes, legtöbbször kombinált formában.
Kiegészítő jellegű a transcranialis mágneses stimuláció (TMS).
Alkalmazható gyógynövények: valeriánsav (macskagyökér – GABA-tartalmú), golgotavirág (GABA-tartalmú), komló (humulin- és lupulintartalmú).
Lehetőség szerint tartsuk fenn a párbeszédet, kommunikációt a betegekkel!
