Popular Keywords

Az egészségügyben dolgozók és az orvosok teendői gyermekbántalmazás és ‑elhanyagolás gyanúja esetén

September 2, 2015

Econsilium

„Semmilyen, gyermekkel szemben elkövetett erőszak nem igazolható, de minden erőszak megelőzhető.”

S. Pinhero, 2006

A WHO megállapítása szerint a gyermekbántalmazás és -elhanyagolás nemcsak szociális, hanem népegészségügyi probléma is, és ezért az egészségügynek meghatározó szerepe van a megelőzésben, felismerésben, segítségnyújtásban.

A magyar jogi szabályozás több törvényben is meghatározza a gyermekbántalmazással és -elhanyagolással kapcsolatos teendőket, ebben az egészségügy – a jelzőrendszer egyik tagjaként – fontos szerepet, kötelező feladatot és jelentős felelősséget kap, amely számon kérhető (1).

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által 2009-ben végzett vizsgálat adatai szerint az egészségügyben dolgozók igen kis arányban (védőnők 13%-a, egyéb egészségügyi dolgozók kevesebb mint 5%-a, háziorvosok 0,2%-a) tettek eleget a törvény által előírt jelzőrendszeri kötelezettségüknek, és ennek – az eddigi adatok szerint – nem volt súlyos következménye számukra, néhány esetben pénzbüntetés, továbbképzésre kötelezés, illetve tevékenység időleges felfüggesztése volt a büntetés.

A Gyermekorvosi Szakmai Kollégium a jelenleg már az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (AAEK) által működtetett honlapján az elfogadott témaválasztási javaslatok között jelzi azt az irányelvjavaslatot, amely „Az egészségügyi ellátók feladatairól gyermekek bántalmazásának, elhanyagolásának gyanúja esetén” címmel készült el 2014-ben, de még nem került végleges elfogadásra és terjesztésre (2). Ebben a korábbi, 2004-ben megjelent Módszertani útmutató (3) bővített, átdolgozott változatában minden, egészségügyben dolgozó feladatait, kötelezettségeit megfogalmazták arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha gyermekbántalmazásra, -elhanyagolásra, rossz bánásmódra utaló jeleket tapasztalnak.

Az egészségügyi ellátás során a gyermekkel szembeni rossz bánásmód – bántalmazás, elhanyagolás – gyanúja esetén minden egészségügyi szakember, kompetenciájának megfelelő mértékben és módon, köteles az egészségügyi ellátás biztosítása mellett a törvények által meghatározott jelzési kötelezettségnek eleget tenni, a hazai törvények és jogszabályok szerinti intézkedéseket megtenni (4). Ez alapesetben a lakóhely szerinti gyermekjóléti szolgálat írásbeli értesítését, illetve az eset súlyosságától függően a hatósági, rendőrségi jelzés megtételét jelenti.

Hatósági eljárást kell kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén, amelynek formája, hogy az észlelés napján szóban és legfeljebb három munkanapon belül írásban (fax, e-mail vagy postázás) kell ezt jelenteni. Az alapellátásban, illetve a járó- és fekvőbeteg-szakellátásban a gyermekkel először találkozó szakembereknek a gyermekkel való rossz bánásmódra, bántalmazás gyanújára vonatkozó alapvető információkat össze kell gyűjteni és pontosan dokumentálni (5).

A jelzésnek tartalmaznia kell:
– az érintett gyermek(ek) legfontosabb adatait (név, születési hely, idő, anyja neve, érintett családtag, családtagok felsorolása, lakcím, esetleges tartózkodási hely);
– a jelzést tevő intézmény megnevezését, címét;
– a jelzést tevő személy nevét, elérhetőségét;
– a probléma rövid leírását, a veszélyeztető okok gyanújának részletezését;
– az eddig megtett intézkedéseket és javaslatokat.

A gyermekek védelmével foglalkozó szakemberek és intézmények tevékenységét a gyermekjóléti szolgálat munkatársainak össze kell hangolnia, és a teljes körű feltárás, beavatkozási terv, intézkedések meghatározása érdekében esetmegbeszélést, esetkonferenciát kell tartani minden érdekelt bevonásával. Az orvosok, egészségügyi szakdolgozók részvétele nemcsak azért fontos, hogy információikat, tapasztalataikat megosszák a többiekkel, hanem azért is, mert ők maguk is sokat tanulnak az esetek megbeszélése, a más szakterületeken dolgozókkal történő konzultáció során, ami segíti munkájukat, és jelentős védelmet nyújt a gyermekeknek is.

A jelzőrendszeri tagok kötelesek egymással együttműködni és egymást kölcsönösen tájékoztatni. Jelzés és együttműködés elmaradása esetén a szociális és gyámhivatal – jelzésre vagy hivatalból – értesíti a fegyelmi jogkör gyakorlóját, és javaslatot tesz a fegyelmi felelősségre vonás megindítására.

A titoktartás nem vonatkozik a jelzőrendszer tagjaira a gyermekjóléti szolgálat, illetve a hatóság tájékoztatása során a gyermek védelme tekintetében, de természetesen csak olyan adatot, információt kell átadni, amely nem veszélyezteti a gyermek jogait, személyiségi és adatvédelmi szempontból sem. Ezek szétválasztása sokszor nem könnyű feladat, erről is érdemes szakmai megbeszélést folytatni, a nemzetközi gyakorlatot elemezni, adaptálni.

Ha a bántalmazó a gyermek törvényes képviselője vagy a nem bántalmazó szülő, családtag az együttműködést megfelelő tájékoztatás ellenére, például félelem miatt, elutasítja:
– az elutasítás tényét és annak okát is fel kell jegyezni, és lehetőség szerint a szülővel alá kell íratni;
– a szükséges vizsgálatok és a sürgősségi ellátások ennek hiányában is elvégzendők, ezekben az esetekben a szülői felügyelet felfüggesztésének indítványozása is indokolt lehet, ilyenkor eseti gyámot/gondnokot jelöl ki a gyámhivatal.

A hazai és nemzetközi kutatások becsült adatai szerint az esetek közel 48-50%-a elhanyagolás, 25%-a fizikai, 20%-a érzelmi bántalmazás és 5% szexuális abúzus. Természetesen sok az együttállás, átfedés, illetve a nehezen meghatározható kategória. A fizikai bántalmazás mindig egyben érzelmi bántalmazás is, ahogy az elhanyagolás és a szexuális erőszak szintén érzelmi bántalmazással jár.

Ha a szegénységben élő család nem váltja ki a gyógyszert vagy nem táplálja a gyermeket életkorának megfelelően, fűtés híján a gyermek folyton beteg, az szociális kérdés többnyire, nem szándékos elhanyagolás, de a gyermekjóléti szolgálat tájékoztatása a lehetséges támogatási formák igénybevételének lehetőségeiről segíthet a probléma megoldásában, illetve a családnak a szükséges támogatás biztosításában.

Az érzelmi elhanyagolás, bántalmazás lehet a szülői depresszió, mentális betegség következménye, nem szándékos elhanyagoló magatartás, ilyenkor a szülőt és más családtagokat is segíteni kell a gyermek védelmének biztosítása mellett.

A bántalmazásoknak kevésbé ismert formái is léteznek, így a „Münchausen by proxy” szindróma: A felnőtt gondviselő (legtöbbször az édesanya) a betegség tüneteit jelzi vagy idézi elő szándékosan, ezzel felesleges és fájdalmas orvosi beavatkozásoknak teszi ki gyermekét, figyelemfelhívás vagy más pszichés érintettség miatt, ilyenkor a gyermek védelme mellett a szülő terápiája is fontos.

Az önsértés, azaz a gyermeknek a saját maga ellen irányuló erőszakos magatartása (például: falcolás, vagdosás), az önromboló, veszélyeztető magatartás, öngyilkossági kísérlet, öngyilkosság, szökés, csavargás, szerhasználat, függőség stb. hátterében gyakran családi diszfunkció, félelem, elhanyagolás, családi erőszak, kortársbántalmazás, iskolai problémák, kudarc stb. állnak, ezeket is jelezni kell.

Speciális forma a gyermek elhagyása, kórházban hagyása, illetve ennek veszélye, ilyenkor a gyámhatóságot kell tájékoztatnia az intézménynek, ha van, akkor a szociális nővér, kórházi szociális munkás, pszichológus bevonásával megelőzési céllal, de kellő felkészültséggel ezt is többnyire sikeresen megelőzhetnék az egészségügyi szakdolgozók, és a rooming-in, az újszülött közös elhelyezése a édesanyával hatékony módszer a tanácsadás, szociális segítség, vagy éppen a bántalmazó kapcsolatból való kilépés, szülői elutasítás eseteiben.

A jelenlegi alapképzések, szakorvosi képzések során esetlegesen vagy egyáltalán nem kerül sor a gyermeki jogok, gyermekvédelem, -bántalmazás, -elhanyagolás kérdésköreinek megismertetésére, a védelem rendszerének, a kötelezettségek megismertetésére, ezért ennek szorgalmazása mellett célszerű tájékozódni, ilyen irányú továbbképzésen részt venni, e lehetőségek elérhetőségét szorgalmazni.

A témában érzékenyítő képzés indult 2015. februárban, amely elsősorban a gyermekek szexuális bántalmazásának felismerésében, megelőzésében elkötelezett felnőttek ismereteit igyekszik mélyíteni (6, 7).