A betegek jogainak látványosnak tűnő deklarálása mellett az orvosok sok esetben sérelmezik, hogy az ő jogaikról alig hallunk, noha többször ezeket is megsértik. Igaz, hogy általánosságban a betegek státusukból, informáltságukból adódóan sérülékenyebb helyzetben vannak, mint orvosaik, ez azonban nem jelenti azt, hogy az orvosok jogai ne sérülnének. Magyarországon a betegek ellátása kapcsán jelentkező stressz sokszor az orvosok kiégéséhez vezet, aminek megelőzése és megfelelő kezelése kívánatos ahhoz, hogy az orvosok és betegeik jogait egyaránt tiszteletben tarthassuk.
A beteg a rendelő folyosóján nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel szidja orvosát, mert az késve érkezett a rendelésre.
Egy beteg gyermek szülei megfenyegetik a kórházi orvost a traumatológián, mert szerintük az orvos egy utánuk érkező gyermeket előbb látott el.
Miért nem beszélünk (többet) az orvosok jogairól is? Milyen jogaik vannak az orvosoknak, amiket akár a betegekkel szemben is érvényesíthetnek?
Az eConsilium oldalain több esetben foglalkoztunk a betegek jogaival, s joggal vethetjük fel, hogy magyarországi egészségügyünk sok nehézsége közt miért pont a betegek jogait tárgyaljuk hangsúlyozottan, s az orvosok nehézségeit miért nem elemezzük? Miért nem beszélünk az alacsony fizetésekről, a kiabáló, káromkodó, fenyegetőző betegekről, azokról, akik becsapják orvosukat vagy nem hajlandóak megfogadni orvosaik tanácsait? Miért nem beszélünk az agyonhajszolt orvosokról, a főnökük által a betegek előtt megalázottakról, vagy például a gyakorlatvezetőik irigysége és mohósága miatt elégséges tapasztalatot szerezni nem tudó sebészekről?
Több oka van annak, hogy a betegek jogait az orvosok jogaihoz képest általában hangsúlyozottabban szokták tárgyalni akár a jogszabályokban, akár például a bioetikai szakirodalomban, noha ez nem jelenti azt, hogy a betegek jogai alapvetően fontosabbak lennének, mint az orvosoké.
A kiindulási pont az, hogy a betegek jogainak deklarálása nem az orvosok ellenében történik, hiszen ideális esetben az orvosnak és betegének is ugyanaz az elemi érdeke: a beteg gyógyulása. S a beteg gyógyulása, a legjobb kezeléshez való joga alapvető betegjog. Ezenkívül a beteg sok esetben betegsége miatt eleve sérülékeny, kiszolgáltatott helyzetben van egy olyan intézményben, ami önmagában dehumanizáló hatással lehet a betegekre nézve. (Gondoljunk csak a személyiségüktől részben megfosztott bácsikra, nénikre!) Legtöbbször a betegek vannak idegen környezetben, s információs aszimmetria van az orvos és betege között, ugyanis az orvos nemcsak az orvoslásról tud többet, hanem a beteg konkrét betegségéről is. Ily módon a betegek zsarolhatóvá válhatnak: ha nem engedelmeskednek, akár a nem megfelelő ellátás is lehet büntetésük [1]. Mindezen tényezők tekintetében tehát egyértelműen a betegek vannak sérülékenyebb helyzetben.
Ugyanakkor érdemes megfigyelnünk, hogy a betegjogok pontos deklarálása az orvosokat is védi, hiszen a pontosan megfogalmazott szabályok akár a felettesekkel szembeni vitában is fontos érvet jelenthetnek.
Természetesen az orvosok szintén gyakran sérülékeny, kiszolgáltatott helyzetbe kényszerülnek mind betegeikkel, mind intézményükkel szemben, a fenti esetekben is nyilvánvaló, hogy az orvos emberi méltóságát megsértő helyzetekről beszélhetünk. Ezek a szituációk – különösen, ha az orvosok nem tudják megfelelően kezelni ezeket – többnyire stresszt jelentenek az orvosok számára, növelik a frusztrációt, ami nem megfelelően kezelve hosszú távon az orvosok kifáradásához, elfásulásához, kiégéséhez vezethet. Ebben a tekintetben az orvosok ugyancsak nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak, amit jól mutat, hogy a magyar orvostársadalomban az átlagosnál nagyobb a nem megfelelőnek tartott megküzdési módszerek aránya (például alkohol-, kábítószer-fogyasztás, öngyilkosság), s az orvosok halálozási mutatói rendkívül rosszak. Az orvosok jogainak ilyetén való megsértése tehát lassan ölő méreg, ami kevésbé látványosan, de mégis tönkreteheti életüket. Annak ellenére, hogy a pszichológiai szakirodalomban ismert e jelenségek megelőzésének és kezelésének mikéntje, az orvosok és munkaadóik sok esetben nem élnek megfelelően ezekkel az eszközökkel, ami ténylegesen az orvosok jogainak és ennek következményeként a betegek jogainak megsértéséhez vezet.
Talán kevésbé ismert, de az orvosok jogait a magyar jogszabályok is megfogalmazzák. A sokat emlegetett munkaidő-korlátozás mellett az egészségügyi törvényben tételesen megismerhetjük azt, hogy milyen esetekben van joga az orvosnak a beteg ellátását megtagadni, milyen jogai vannak a vizsgálati és terápiás módszerek megválasztásakor vagy a szakmai fejlődés biztosításával kapcsolatban [2].
És az orvosok jogai? III. rész
Irodalom
1. Kovács J. A modern orvosi etika alapjai. Bevezetés a bioetikába. Budapest: Medicina Könyvkiadó; 1999. p. 575–580.
