A vékonybél daganatainak és az ismeretlen eredetű gastrointestinalis vérzéseknek a kórismézésében a kapszulaendoszkópia kiemelt fontosságú módszer. A non-Hodgkin-lymphoma igen ritkán fordul elő a vékonybélben, nehezen diagnosztizálható betegség. Időben felfedezve azonban sebészi eltávolítással és adjuváns kemoterápia alkalmazásával jó túlélési eredmények biztosíthatók. Szakirodalmi adatok alapján a recidíva kialakulásának lehetőségét a tumor stádiumbeosztása (TMN-staging) és a p53 előfordulása határozza meg. Ezért az immunhisztokémiai (Ki67, p53) vizsgálat eredménye prognosztikai faktort jelent a gastrointestinalis non-Hodgkin-lymphoma kezelése során.
A vékonybélben viszonylag ritkán keletkezik daganat. Az összes tumor incidenciája 0,3‒2,0/100 000. A lymphomák közül az extranodalis non-Hodgkin-lymphomák leggyakrabban a gyomorban jelentkeznek, a vékonybélben csak mintegy 5%-uk található.
A 81 éves férfibetegünk anamnézisében polyomyelitis, hypertonia, hyperlipidaemia, hyperuricaemia, 2008-ban diagnosztizált bal oldali vesetumor miatti nephrectomia szerepelt. Osztályos felvételre jelentős anémizálódása miatt került.
A gasztroszkópia és a kolonoszkópia során vérzésforrást nem találtunk. Eritropoetinszintje normális, a szérum vas- és B12-vitamin-szintje alacsony volt. A hasi CT-vizsgálat során sem találtunk eltérést. A vitamin- és vaspótlás ellenére az anaemiája változatlan maradt. Az anamnézisben szereplő vesetumor miatt csontszcintigráfiát végeztünk, amely metastasist nem mutatott. Hematológus javaslatára csontvelőbiopszia történt, de vérképzőszervi betegség nem igazolódott.
A folyamatos Weber-pozitivitás miatt kapszulaendoszkópiát végeztünk. A harmadik jejunumkacs magasságában lument szűkítő idegenszövetet volt látható (1. ábra). A célzott CT-vizsgálattal már ki lehetett mutatni az elváltozást.
Sebészeti osztályunkon jejunumresectio történt, amit a tumor kiterjedése miatt sigmaresectióval kellett kombinálni. A reszekátum szövettani vizsgálata nagy proliferatiós aktivitású diffúz B-sejtes lymphomát igazolt. Az immunhisztokémiai lelet alapján a sejtek 40%-a Ki67-pozitív, 70%-a p53-pozitív volt.
A műtét után a beteg adjuváns kemoterápiát kapott. Ennek ellenére a műtétet követő negyedik hónapban a hegvonalban ökölnyi resistentia jelent meg. A képalkotó vizsgálat a műtéti metszésnek megfelelően a hasfalat többszörösen involváló, részben a hasüregbe is terjedő metastasist vagy recidívát véleményezett. Újabb rituximab-cyclophosphamid kemoterápia után teljes remissziót sikerült elérni.
Jelenleg a beteg panaszmentes, hematológiai gondozás alatt áll.
