Az 51 éves férfibeteg köldöktáji fájdalom és emelkedett szintű gyulladásos paraméterek miatt került felvételre. Akut appendicitis gyanúja miatt laparotomia történt. A műtét során Meckel-diverticulitis igazolódott, amelyet a patológiai vizsgálat eredménye is megerősített, és egyben igazolta, hogy actinomycosis talaján alakult ki.
A Meckel-diverticulum a gastrointestinalis tractus leggyakrabban előforduló fejlődési rendellenessége, amely a populáció 2-3%-át érinti. Valódi intestinalis diverticulum, amely a ductus omphaloentericus bél felöli csonkjának maradványa. Típusosan az ileum antimesenterialis oldalán helyezkedik el 45–90 cm-re a Bauhin-billentyűtől. A két nemben egyforma arányban fordul elő, de férfiaknál gyakrabban okoz szövődményt. Az esetek közel 50%-ában ectopiás vagy heterotopiás szövetet tartalmaz1. Általában néma marad, de számos szövődményt is okozhat (vérzés, gyulladás, fekélyképződés, perforatio, ileus).
Esetismertetés
Az 51 éves férfibeteg görcsös, jobb oldali paraumbilicalis hasi fájdalom, hányás, hasmenés miatt került felvételre belgyógyászati osztályra. Egy évvel ezt megelőzően hasonló panaszok miatt már vizsgálták (hasi ultrahang, gasztroszkópia történt) negatív eredménnyel.
Felvételekor nagyobb fehérvérsejtszámot, magasabb CRP-szintet és gyorsult vérsejtsüllyedést találtak. A hasi ultrahangvizsgálat a köldök magasságában a középvonaltól jobb oldalra írt le egy echoszegény, inhomogén képletet.
A hasi CT-vizsgálat a megjelölt lokalizációban levegőt és folyadékot tartalmazó vékony falú, az ileummal összefüggő üreget mutatott. A passzázsvizsgálat a látott elváltozást rögzült, nem tágabb vékonybeleknek írta le. A gasztroszkópia és a kolonoszkópia lelete negatív volt.
A hasi ultrahangos kontrollvizsgálaton a képlet már nem ábrázolódott, és mivel antibiotikumok hatására (metronidazol, ciprofloxacin) a beteg panaszmentessé vált, emittálták azzal, hogy ismételt panaszok esetén laparoszkópia történjen.
Néhány hónap múlva a beteg igen erős epigastrialis fájdalmak miatt ismét jelentkezett osztályunkon. Fizikális vizsgálata során az alhas jobb oldalán nyomásérzékenységet észleltünk. A hasi ultrahangvizsgálat kevés szabad hasi folyadékot mutatott, a betegnek kifejezett leukocytosisa volt.
Urgens hasi CT-vizsgálaton a coecum alatti régióban egy mélyen a kismedencébe lelógó, tágult és vaskos falú bélszakasz ábrázolódott zsírszöveti infiltrációval és kevés szabad hasi folyadékkal, az appendix nem volt látható (1. ábra).
Radiológus kollégánk felvetette a Meckel-diverticulitis lehetőségét is. Akut műtét történt, amelynek során a gyulladt Meckel-gurdélyt reszekálták. A szövettani vizsgálat gyulladt, kifekélyesedő Meckel-diverticulumot igazolt, melyben Actinomyces-telepeket mutattak ki. A posztoperatív szakban a beteg ezért tartósan antibiotikus kezelést kapott (amoxicillin-clavulansav). Jelenleg is panaszmentes.
Konklúzió
A Meckel-diverticulitis diagnózisának felállítása nem könnyű, és az elnézett esetek halálhoz is vezethetnek. A kórkép mortalitása (5–10%) nem elhanyagolható2.
Meckel-diverticulitist ritkán actinomycosis is okozhat, amit az anaerob, Gram-pozitív Actinomyces israelii vált ki, ami a normál torokflóra alkotója. A kórokozót mikroszkópos vizsgálattal rá specifikus szulfurgranulumokkal lehet igazolni3.
Recidiváló, köldök körüli hasi fájdalmak esetén mindig gondoljunk a Meckel-diverticulum lehetőségére is!
A CT-vizsgálat elvégzését és a felvétel rendelkezésre bocsátását dr. Kardos Krisztának (Honvédkórház, Radiológiai Osztály) köszönjük.
Irodalom
1. Malik AA, Shams-ul-Bari, Wani KA, Khaja AR. Meckel’s diverticulum – Revisited. The Saudi Journal of Gastroenterology 2010;16(1):3-7.
2. Passaro E Jr, Richmond D, Gordon HE. Surgery for Meckel diverticulum in adult: factors in morbidity and mortality. Arch Surg 1966;93:315.
3. Arya B, Azarhuosh R, Golalipour MJ. Meckel’s diverticulitis due to Actinomycosis. J Med Sci 2007;7(5):916-9.
