Low-FODMAP-étrend: tüneti előny postprandialis distressz szindrómában

Háttér

A postprandialis distressz szindróma a funkcionális dyspepsia leggyakoribb altípusa, amelyet zavaró étkezés utáni teltségérzés és korai jóllakottság jellemez. Bár a panaszokat gyakran az étkezés váltja ki, a bizonyítékokon alapuló étrendi kezelés lehetőségei korlátozottak.Nemrég jelent meg egy brit vizsgálat, amelynek célja annak felmérése volt, hogy a fermentálható oligo-, di- és monoszacharidokban, valamint poliolokban szegény alacsony-FODMAP-étrend hatékonyabb-e a szokásos dietetikai tanácsoknál.

Módszerek

Az egyközpontú vizsgálatban 60, a Róma IV-kritériumok szerinti postprandialis distressz szindrómában szenvedő, normális felső gastrointestinalis endoszkópos leletű felnőttet randomizáltak; átlagéletkoruk 39,6 év volt, 78%-uk nő.
Harmincegyen alacsony-FODMAP-étrendet, 29-en hagyományos dietetikai tanácsadást kaptak hat hétre, egy 30–45 perces dietetikusi konzultáció után. A kontrollcsoportnak kis, gyakori étkezéseket, valamint a koffein, az alkohol, a szénsavas italok és a zsíros, feldolgozott vagy csípős ételek fogyasztásának csökkentését javasolták.
Az elsődleges végpont a Leuven Postprandial Distress Scale postprandialis distressz alskáláján elért, legalább 0,5, illetve legalább 0,7 pontos javulás volt.

Eredmények

Az alacsony-FODMAP-csoportban a betegek 61,3%-a ért el legalább 0,5 pontos javulást, szemben a hagyományos tanácsadást kapók 37,9%-ával (p=0,04). A szigorúbb, legalább 0,7 pontos válaszküszöböt 61,3%, illetve 20,7% teljesítette (p<0,001). A megfelelő tüneti enyhülésről az alacsony-FODMAP-csoport 71,0%-a, a kontrollcsoport 34,5%-a számolt be (p=0,005).
A vizsgálati beavatkozás emellett nagyobb javulást eredményezett a korai jóllakottságban, a teltségérzésben, a fájdalomban, a böfögésben, az összesített gastrointestinalis tünetterhelésben és az életminőségben. A résztvevők 63%-ánál irritábilis bél szindróma is fennállt, de az alacsony-FODMAP-étrend hatása ennek jelenlététől függetlenül hasonló maradt.

Értelmezés

Az alacsony-FODMAP-étrend nemcsak az elsődleges tüneti végpontban, hanem több, klinikailag releváns panasz – köztük a korai jóllakottság, a teltségérzés, a fájdalom és a böfögés – tekintetében is kedvezőbb eredményt adott a hagyományos dietetikai tanácsadásnál.
Az, hogy a javulás az irritábilis bél szindróma jelenlététől függetlenül is kimutatható volt, arra utal, hogy az étrendi megközelítés kifejezetten a postprandialis distressz szindróma tüneteiben is szerepet kaphat.
A szerzők az alacsony-FODMAP-étrendet egyelőre nem a hagyományos étrendi tanácsadás helyettesítésére, hanem annak eredménytelensége esetén megfontolható második vonalbeli lehetőségként javasolják. Az eredmények biztatók, ugyanakkor óvatosan kell értelmezni a kisszámú, egyközpontú minta, a nyílt vizsgálati elrendezés, a placebocsoport hiánya, valamint az étrendi adherencia és a tényleges FODMAP-bevitel validált mérésének elmaradása miatt. A hathetes követésből a hosszú távú hatás és az étrend fenntarthatósága sem ítélhető meg.

Konklúzió

Postprandialis distressz szindrómában az alacsony-FODMAP-étrend hatékonyabbnak bizonyult a hagyományos dietetikai tanácsadásnál. A szerzők szerint elsősorban második vonalbeli étrendi megközelítésként érdemes mérlegelni, különösen akkor, ha az egyszerűbb étrendi módosítások nem hoztak megfelelő javulást.