Az egészségügy egyik kiemelt feladata a szociális érzékenység erősítése az alapellátásban, valamint az egészségügyi–jogi együttműködések hatékonyabbá tétele.
A vizsgálat célja
Bizonyos esetekben a gyógyuláshoz önmagában nem elegendő az egészségügyi ellátás. A szociális tényezők nagy mértékben befolyásolhatják egy adott állapot kimenetelét. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy a betegek hogyan élik meg a szociális szükségletek szűrését az alapellátásban, valamint miként viszonyulnak az egészségügyi és jogi szakemberek együttműködésére épülő ellátási modellekhez. A szociális tényezők – például a lakhatás, a vagyoni helyzet vagy a jogi bizonytalanság – jelentős hatással vannak az egészségi állapotra, ezért egyre nagyobb szerepet kap ezek azonosítása a háziorvosi ellátásban. A kutatás célja továbbá annak megértése volt, hogy a betegek mennyire nyitottak az ilyen jellegű szűrésekre, milyen formában fogadnák el a segítséget, és mely tényezők befolyásolják a jogi támogatás igénybevételére való hajlandóságot.
A vizsgálat felépítése
A kutatás 2024-ben, egy online kérdőíves felmérés formájában készült, amelyben az Egyesült Államok 502 felnőtt lakosa vett részt. A beválasztási feltétel az volt, hogy a válaszadók az előző egy évben legalább egyszer megfordultak az alapellátásban. A kérdőív a szociális szükségletek szűrésével kapcsolatos tapasztalatokat, a szűrés lebonyolításával és a segítségnyújtással szembeni elvárásokat, valamint az egészségügyi–jogi együttműködések megítélését mérte fel. Az adatok elemzéséhez többváltozós statisztikai modelleket alkalmaztak annak vizsgálatára, hogy mely tényezők állnak összefüggésben a jogi támogatás igénybevételére való nyitottsággal.
A vizsgálat eredményei
A résztvevők 38%-a számolt be arról, hogy korábban részt vett szociális szükségleteket feltáró szűrésen. Ezen csoport több mint felének ajánlottak fel valamilyen segítséget a feltárt problémák kezelésére, míg jogi jellegű támogatás igénybevételét kevesebb mint 20%-uknak javasolták. A teljes mintában a válaszadók körülbelül fele jelezte, hogy nyitott lenne egészségügyi-jogi együttműködés keretében nyújtott szolgáltatások igénybevételére. A jogi támogatás elfogadása nagyobb valószínűséggel fordult elő vidéki környezetben élők körében (OR = 1.79, 95% CI: 1.07-3.01), valamint azoknál, akik korábban már hallottak a szociális szűrésekről (OR = 1.47, 95% CI: 1.05-2.06). A közösségi juttatásokat igénybe vevők körében eltérő mintázatok voltak megfigyelhetők a hajlandóság tekintetében.
Összefoglalás, konklúzió
A vizsgálat eredményei alapján az egészségügyi és jogi szakemberek együttműködésére épülő ellátási modellek fogadtatása általánosságban kedvező a betegek körében. Különösen vidéki térségekben bírhat nagy jelentőséggel a szociális és jogi problémák megfelelő kezelése, ahol az ellátáshoz való hozzáférés gyakran korlátozottabb. A jövőbeli kutatások kulcskérdése, hogy miként erősíthető a bizalom a jogi képviselők irányába, különösen azokban a közösségekben, ahol a jogrendszerrel kapcsolatos korábbi tapasztalatok kedvezőtlenek. Az eredmények fontos támpontot adhatnak az alapellátás szociális érzékenységének fejlesztéséhez és az integrált ellátási modellek kialakításához. Bár a felmérést az Egyesült Államokban végezték, az eredmények hasznos támpontot nyújthatnak a hazai alapellátás és prevenciós gyakorlat továbbfejlesztéséhez is, mivel az egészségi állapotot Magyarországon szintén jelentős mértékben befolyásolják a társadalmi és területi egyenlőtlenségek.
Források
Graham JD, Kraschnewski JL, Allen SI, Makhlouf M, Llavona-Ortiz J, Calo WA. Merging Law and Medicine: Patient Attitudes About and Experiences with Social Needs Screening and Medical-Legal Partnerships in Primary Care. Journal of Primary Care & Community Health. 2026;17.
