Vizsgálati eredmények igazolják, hogy az integrázgátló-alapú kezelések hatékonysága a megfelelően alkalmazott proteázgátló terápiákéhoz mérhető.
A vizsgálat célja
A rendelkezésre álló klinikai vizsgálatok esetszáma eddig nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy mely antiretrovirális szerek a leghatékonyabbak az előrehaladott HIV-betegségben szenvedő betegek kezelésére. Ezen vizsgálat célja az integrázgátlót tartalmazó kombinált kezelés és a proteázgátló terápia hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlítása előrehaladott HIV-betegségben szenvedő, korábban antiretrovirális kezelésben nem részesült felnőttek körében. Az előrehaladott HIV-betegségre jellemző a súlyos immunhiányos állapot és az alacsony CD4-sejtszám, ezért ebben a betegcsoportban különösen fontos a gyors és tartós víruselnyomást biztosító, ugyanakkor jól tolerálható kiinduló kezelés megválasztása.
A vizsgálat felépítése
A kutatás nyílt elrendezésű, több központban végzett, randomizált non-inferioritási vizsgálat volt, amelyet összesen hét európai országban folytattak. A résztvevőket véletlenszerűen, 1:1 arányban sorolták be két kezelési csoportba. Összesen 447 beteget randomizáltak, közülük 442 kapott legalább egy adag vizsgálati készítményt. A résztvevők 81%-ban férfiak, 19%-ban nők voltak. 62%-ban fehérbőrűek és 19%-ban színesbőrűek voltak, míg 19%-uk más etnikumhoz tartozott. Az egyik csoport bictegravir–emtricitabin–tenofovir-alafenamid (integrázgátló-alapú), a másik darunavir–kobicisztát–emtricitabin–tenofovir-alafenamid (proteázgátló terápia lebontást gátló szerekkel kiegészítve) kezelést kapott 48 héten keresztül. A számítógépes módszerekkel megvalósított randomizáció során figyelembe vették a betegek lakóhelyét és kiindulási CD4-sejtszámát. Az elsődleges összetett végpont elemei virológiai és klinikai eseményeket foglalt magában. Az adatokat módosított intention-to-treat és per-protokoll elemzés keretében értékelték. Az integrázgátló-alapú kezelés non-inferioritását a lebontásgátlóval kiegészített proteázgátló-kezeléssel szemben akkor állapították meg, ha az elsődleges összetett végpontra számított kockázati arány 95%-os konfidenciaintervallumának felső határa 1,606 alatt maradt, ami az elsődleges összetett végpont kumulatív előfordulási valószínűségében legfeljebb 12%-os különbségnek felel meg. A mellékhatásokat valamennyi résztvevő esetében nyolc vizit alkalmával rögzítették, és azokat később másodlagos végpontként értékelték.
A vizsgálat eredményei
A résztvevők medián CD4-sejtszáma 41 sejt/µl volt, ami súlyos immunhiányra utal. A módosított intention-to-treat elemzés alapján valamely elsődleges összetett végpont 48 hét alatt az integrázgátló-csoport 22%-ában, míg az erősített proteázgátló-csoport 32%-ában következett be. A korrigált kockázati arány 0,70 volt, amely teljesítette a non-inferioritás előre meghatározott feltételeit. A gyógyszerrel összefüggő, legalább középsúlyos mellékhatások előfordulása szignifikánsan alacsonyabb volt az integrázgátló-kezelésben részesülők körében. A súlyos mellékhatások és a kezelés megszakításának előfordulási aránya nem különbözött szignifikánsan a két csoport között. A vizsgálat során bekövetkezett halálesetek nem hozhatók összefüggésbe az alkalmazott kezeléssel.
Összefoglalás és konklúzió
A vizsgálat eredményei alapján az integrázgátlót tartalmazó bictegravir-alapú kombináció nem maradt el hatékonyságban a lebontásgátlóval kiegészített darunavir-alapú kezeléstől előrehaladott HIV-betegségben szenvedő betegeknél. Emellett kedvezőbb biztonságossági profilt mutatott, különösen a gyógyszerrel összefüggő mellékhatások tekintetében. Ezek az adatok alátámasztják, hogy az integrázgátló-alapú kezelés hatékony, jól tolerálható és klinikailag indokolt első vonalbeli választás ebben a súlyos állapotú betegcsoportban.
Források
Behrens GMN, Assoumou L, Liegeon G, et al. Integrase versus protease inhibitor therapy in advanced HIV disease (LAPTOP): a multicountry, randomised, open-label, non-inferiority trial. Lancet Infect Dis 2025.
