A reinfekcióra való képesség több, légúti megbetegedéseket okozó vírus feltűnő jellegzetessége. Az influenzavírus, az RSV (respiratory syncytial virus), a rhinovirus nem kis részben azért endémiás, mert képesek ismételten fertőzni. Abból a szempontból tehát, hogy a SARS-CoV-2 vírus hosszabb távon endémiássá válik-e, kritikus kérdés, hogy mennyire képes a reinfekcióra (lásd korábbi cikkünket).
Normális esetben egy első infekciót követően a memóriasejtek kialakulásával létrejön egy adaptív immunválasz, amely képes megelőzni az újabb infekciókat. Egyes vírusok azonban – különböző módszerekkel – ki tudják kerülni a szervezet védekezőrendszerét, és ez megteremti a lehetőséget az ismételt fertőzésre.
A SARS-CoV-2 ellen az első fertőzés során a megbetegedés súlyosságától függetlenül megkezdődik az antitestek termelődése. Bár a kísérleti vakcinákkal főemlősökben végzett kísérletek biztatóak, azt még nem tudjuk, hogy a kiváltott immunválasz elegendő-e a hosszabb távú védelemhez. A SARS-CoV-2 elleni immunválasz meglehetősen heterogén: vannak olyan tünetmentes fertőzöttek, akiknél gyengébb immunválasz alakul ki, mint a súlyos betegségben szenvedőknél.
Az immunválasz gyengülése az idővel, illetve az immunsodródás, vagyis a vírus sorozatos mutációk révén végbemenő átalakulása szintén lehetőséget teremthet az ismételt infekcióra. Az egyes kórozókra jellemző, hogy ezek a változások mennyi idő alatt zajlanak le. A SARS-CoV-2 sebessége egyelőre lassabbnak tűnik, mint az influenzavírusé, bár ismerünk olyan humán koronavírust (OC43), amely nagyon változékony, különösen a tüskefehérjék kódjában.
Hosszmetszeti vizsgálatokból vannak arra utaló adatok, hogy a SARS-CoV-2 elleni immunválasz idővel gyengülhet, és néhány dokumentált reinfekcióról is tudunk. A populációszintű, általános következtetések levonásához azonban még nincs elegendő bizonyítékunk.
Az immunvédelem időtartama mellett szerepet játszhat a reinfekció súlyossága is. Az influenzavírus esetén az ismételt fertőzés enyhébb tünetekkel szokott járni, míg az endémiás humán koronavírusokra ez az összefüggés nem jellemző. Sőt, más vírusoknál (például az RSV-nél és a denguevírusnál) arra is van példa, hogy a szuboptimális antigén-antitest kötődés inkább segíti a kórokozó behatolását a sejtekbe (antibody-dependent enhancement – ADE). A SARS-CoV-2 vonatkozásában a súlyosság és a reinfekció közti esetleges kapcsolat döntően befolyásolhatja a vakcináció és a konvaleszcens plazmával történő kezelés eredményességét.
Ha a SARS-CoV-2-re a reinfekció jellemzőnek bizonyul, és nem lesz a világ nagy része számára elérhető hatásos oltás, akkor az új koronavírus endémiássá válik. Az endémia időbeli mintázatát számos tényező befolyásolhatja. Számos endémiás felső légúti vírus periodikus visszatérését az átvitel időjárásfüggő változása mellett az is meghatározza, hogy a populációban akkumulálódik a reinfekcióra való fogékonyság.
Az egyidőben cirkuláló, különböző légúti vírusok egymással is interferálhatnak. Ennek hátterében az állhat, hogy egy első vírusfertőzés a interferontermelés fokozása révén egy ideig gátolhatja egy másik vírus megtelepedését. Bár ez egy rövid távú hatás, populációs szinten erőteljes lehet. Erre a jelenségre jó példa, amikor 2009-ben Európában a nagy nyári rhinovirus-járvány szignifikánsan késleltette az influenzajárvány kitörését.
A COVID-19 megbetegedés és az influenza egybeesése komoly fenyegetést is jelent. Ennek kockázatát is csökkentheti azonban a COVID-19 miatti óvintézkedések – a távolságtartás, maszkviselés, higiénia – betartása.
Forrás: Shaman J, Galanti M. Will SARSCoV-2 become endemic? Science 2020; 370(6516): 527–529.
Az eredeti cikket itt érheti el: https://science.sciencemag.org/content/370/6516/527
