A depresszió az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség, amely hosszú távú kezelést igényel. Éppen ezért alapvető igény, hogy az alkalmazott antidepresszáns gyógyszer jól tolerálható legyen, minél kevesebb, az életminőséget negatívan befolyásoló mellékhatással bírjon. A pácienseknél a terápia megszakításához vezető két leggyakoribb mellékhatás hosszú távon a hízás és a szexuális diszfunkció. A terápiás palettáról ma már elérhető olyan hatóanyag, amely bizonyítottan hatékony antidepresszáns és a fent említett mellékhatásoktól nem kell tartanunk alkalmazásuk során.
A depresszió világszerte egyre nagyobb népegészségügyi problémát jelent. Az európai országokban a major depresszió egyéves prevalenciája átlagosan 5%, hazánkban ennél magasabb: 7,1% (1, 2). A WHO adatai szerint a depressziós betegek jelentős része el sem jut orvoshoz, 56%-uk nem kap kezelést (3).
Hazánkban ebből a szempontból is rosszabb a helyzet, egy 2006-ban készült felmérés eredményei szerint a közepesen súlyos vagy súlyos depressziós betegek mindössze 9,2%-a részesül kezelésben (4). Ezek alapján elmondható, hogy a depresszió aluldiagnosztizált és alulkezelt betegség hazánkban.
Ez részben abból adódik, hogy a betegek jelentős része nem is fordul orvoshoz. Akik mégis segítséget kérnek, sokszor testi tünetekkel kommunikálnak, így inadekvát terápiát kapnak, fölösleges kivizsgálásokban vesznek részt. Akik végül eljutnak pszichiáterhez és antidepresszánst kapnak, gyakran idő előtt abbahagyják a kezelést a kezdeti javulás után (kockáztatva ezzel a visszaesést) vagy éppen a hatástalanság miatt (az elsőként választott szer a betegek 30-40%-át hozza remisszióba). Sok esetben valamilyen mellékhatás miatt hagynak fel gyógyszerszedéssel. Tartós, adekvát kezelésben tehát a betegek töredéke részesül.
Pedig a kezeletlen depresszió számos komplikációt okoz: tartós munkaképtelenség, a munkahely elvesztése mellett komoly problémát jelentenek a másodlagosan kialakuló alkohol- és drogabúzusok és nem utolsó sorban a nagy öngyilkossági rizikó. Számolni kell a testi betegségek fokozott kockázatával is: a cardiovascularis és cerebrovascularis megbetegedések egyik fontos rizikófaktora a depresszív állapot. Ezek alapján nem meglepő, hogy a teljes egészségben megélhető életévek elvesztésének (Disability Adjusted Life Years, DALY) harmadik leggyakoribb oka az unipoláris depresszió volt 2010-ben (5).
Cél tehát a sikeres terápia, ami által a fenti komplikációk is jelentősen csökkenthetők. Fontos a teljes remisszióra törekvés, mert így őrizhető meg leginkább a betegek hosszú távú együttműködése. A másik fontos tényező, ami a compliance-t befolyásolja, a gyógyszerek tolerálhatósága. Tapasztalatok szerint leginkább a hízás és a szexuális diszfunkció az, amit a betegek nehezen viselnek el hosszú távon. Ezek a mellékhatások számos antidepresszív szerre jellemzőek.
Nemrégiben hazánkban is elérhetővé vált a vortioxetin, amely az első tudatosan megtervezett hatásspektrumú multimodális antidepresszívum. Hatása a szerotonerg rendszeren kívül a noradrenerg, glutaminerg, noradrenerg struktúrákon is érvényre jut. Igazolt hatékonysága mellett kedvező mellékhatásprofilja is alkalmassá tesz hosszú távú terápiára: nem befolyásolja a testsúlyt, a szexuális funkciókat, nincs diszkontinuációs tünetegyüttes. Mindezek illusztrálására lássunk két példát.
Első eset
A 63 éves férfi hat hónapja küzd szorongásos depresszió tüneteivel. A hiányos alvás, lehangoltság mellett állandó ingerlékenység és feledékenység képezte fő panaszait. A koncentrációs nehezítettség és a memóriaproblémák zavart okoztak mindennapi tevékenységeiben: autóvezetés közben nehezebben tájékozódott, elektromos eszközök, műszerek használatában problémái adódtak, ami korábban nem fordult elő.
Az elsőként használt citalopram hatóanyag szexuális diszfunkciót okozott, emiatt mirtazapinra váltottunk. A fokozott szedáció és étvágy miatt végül vortioxetint kapott a páciens, amely mellett a mellékhatások háttérbe szorultak. Hangulatának javulása után kognitív hiánytünetei is fokozatosan megszűntek.
Második eset
Az 51 éves nőnek évtizedek óta vannak depressziós epizódjai és ezen időszak alatt számos antidepresszívumot kapott már változó hatékonysággal. A gyógyszerszedés évei alatt – többféle hangulatjavító alkalmazása mellett – 12 kg-t hízott, amit diétával sem tudott leadni, így visszatértünk a korábban már jó hatásfokkal használt citalopramhoz, mert emellett hízott a legkevésbé.
Hamarosan azonban párkapcsolata lett, így a zavaró szexuális mellékhatások miatt újabb váltásra kényszerültünk, vortioxetinre váltottunk. Pszichés szempontból továbbra is kompenzált maradt, a mellékhatások viszont megszűntek.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a vortioxetin hatékony alternatívát jelent, ha az aktuálisan alkalmazott hangulatjavító terápia mellett nehezen tolerálható mellékhatások jelentkeznek.
A kézirat közlésre érkezett: 2017. január 25.
Irodalom
- Paykel Es, Brugha T, Fryers T. Size and burden of depressive disorders in Europe. Eur Neuropsychopharmacol 2005;15:411-423.
- Szádóczky E, Papp Z, Vitrai J, et al. A hangulat- és szorongásos zavarok előfordulása a felnőtt magyar lakosság körében. Orvosi Hetilap 2000;141:17-22.
- Kohn R, Saxena S, Itzhak L, Benedetto S. The treatment gap in mental health care. WHO Bulletin 2004;82:858-866.
- Purebl Gy, Kovács M. A depressziós tünetegyüttes kapcsolata a testi betegségekkel, hatása az életminőségre In: Kopp M, Kovács M (eds). A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Budapest: Semmelweis Kiadó, 2006.
- Murray C, Lopez A. The Global Burden of Disease. Geneva: WHO, 1996.
