A depresszió világszerte elterjedt, a lakosság 15-20%-át érinti élete folyamán. Kulcstünetei a lehangoltság, boldogtalanság, az érdeklődés beszűkülése, az örömre való képesség elvesztése, ehhez jellegzetes kognitív (megismerő) és motoros változások, fizikai tünetek társulnak.
A depressziós tünetek kezelésében általában szinte nélkülözhetetlen az antidepresszív farmakoterápia. A fő cél a minél hamarabbi gyógyulás, azaz a remisszió és a visszaesés megakadályozása. A legtöbb esetben a farmakoterápiát szükséges, hogy pszichoedukáció és szupportív, illetve specifikus pszichoterápia is kísérje.
Az antidepresszívumoknak számos fajtája ismert, a nagyobb csoportok közé tartoznak többek között a triciklikus és tetraciklikus készítmények, a szelektív szerotoninvisszavétel-inhibitorok (SSRI), a monoaminooxidáz (MAO) -bénítók, a kettős hatású szerek és a komplex hatásmechanizmusú gyógyszerek. Az antidepresszív farmakoterápiáknak számos mellékhatása lehet, amelyek közül a két leggyakoribb az elhízás és a szexuális diszfunkció.
A depresszió kifejezést a mindennapi életben tág értelemben használják. A veszteségek, csalódások, életnehézségek kapcsán jelentkező reakciókat gyakran társítják depresszióval. Sokszor elkerülhetetlen élettapasztalatnak tekintik, amit mindenki átél legalább egyszer az élete folyamán, és ami akarattal legyőzhető. A depressziónak ez a szemlélete nem különíti el az átmeneti, veszteséggel kapcsolatos normális lehangoltságot, bánatot a klinikai depressziótól. Ez utóbbi súlyos, orvosi értelemben vett betegség, érinti az egész embert, közérzetét, teljesítményét, testi és lelki funkcióit, kapcsolatrendszerét. A depressziós beteg szubjektív élményvilágára a bezártság, reménytelenség, kilátástalanság, magatartására a gátoltság, elszigetelődés, közérzetére a diszkomfort jellemző. Kulcstünete a lehangoltság, boldogtalanság, az érdeklődés beszűkülése, az örömre való képesség elvesztése, ehhez jellegzetes kognitív (megismerő) és motoros változások, fizikai tünetek társulnak (1).
A depressziós tünetek kezelésében a legtöbb esetben szinte nélkülözhetetlen az antidepresszív farmakoterápia. A fő cél a minél hamarabbi gyógyulás, azaz a remisszió és a visszaesés megakadályozása. A legtöbb esetben a farmakoterápiát szükséges, hogy pszichoedukáció és szupportív, illetve specifikus pszichoterápia is kísérje.
Az antidepresszívumok kiválasztásában szerepe van a pontos diagnózisnak és klinikai képnek, tüneteknek, anamnesztikus adatoknak (életkor, családi halmozódás, ismétlődő epizódok stb.), esetleges gyógyszerérzékenységnek, komorbid pszichiátriai és testi betegségeknek és természetesen az alkalmazni kívánt antidepresszívum mellékhatásainak. Utóbbi lényeges lehet a complience szempontjából is, hiszen befolyásolhatja, hogy a páciens kezdetben, de akár hosszabb távon is hajlandó lesz-e szedni a kiválasztott gyógyszert.
A hosszú távú kezelés esetében is természetesen a legfontosabb az alkalmazott gyógyszer antidepresszív hatása egy adott páciensnél („személyre szabott terápia”), mégis kardinális probléma lehet a mellékhatások tekintetében az elhízás és a szexuális diszfunkciók jelentkezése (különösen a fiatalabb korosztálynál és a nőknél).
A depresszió és a szexuális funkciózavarok együtt járása már magának a klinikai képnek is jellemzője lehet. Így potenciazavar, az orgazmuskészség csökkenése, korai magömlés léphet fel, mindezek a kudarcok pedig tovább csökkenthetik az amúgy is labilis, csökkent önértékelést és fokozhatják a depresszió elmélyülését.
Az evés-, illetve étvágyzavarok szintén a betegség velejárói lehetnek, akár fogyás, de atípusosan fokozott étvágy és hízás is felléphet.
A depresszió gyógyszeres kezelése során, hosszú távon nem kívánatos mellékhatásként jelentkezhetnek a szexuális diszfunkciók, például a nemi vágy csökkenése, az orgazmuskészség gyengülése vagy megszűnése, az erogén zónák érzékenysége, nőknél a hüvelyszárazság, férfiaknál a merevedés és az ejakuláció zavara.
A depressziók patogenezisében a központi idegrendszer szerotonerg és noradrenerg neurotranszmitter rendszereinek a szabályozási zavara áll a középpontban. Az ismert antidepresszívumok nagy része ezeken a rendszereken keresztül fejti ki hatását. Különböző csoportokba oszthatjuk a készítményeket, aszerint, hogy milyen mechanizmusok révén modulálják a szerotonin és/vagy noradrenalin transzmissziót. Mindez természetesen a mellékhatásprofiljukat is befolyásolja (2).
Triciklusos és tetraciklikus visszavételgátló készítmények (amitriptylin, clomipramin, dibenzepin, imipramin, maprotilin, mianserin). Klasszikus vagy hagyományos szereknek nevezzük őket, közös jellemzőjük, hogy szerotonin és/vagy noradrenalinvisszavétel-gátlók, de eltérő mértékben antihisztaminerg és α1-receptor-bénító hatásúak is. Mellékhatásaik ennek köszönhetőek: szájszárazság, álmosság, szédülés, obstipáció, hipotónia stb. Hatékonyságuk viszonylag jó, de valamennyi esetben megtapasztalható a súlygyarapodás és a szexuális működés zavara is.
Szelektív szerotoninvisszavétel-inhibitorok (SSRI: citalopram, fluoxetin, fluvoxamin, paroxetin, sertralin). Közös jellemzőjük, hogy nagy szelektivitással gátolják a preszinaptikus idegsejtekből felszabaduló szerotonin (5-HT) visszavételét, megnövelve ezzel a szerotonin koncentrációját a szinaptikus résben. Hiányoznak a tri- és tetraciklikus szereknél jellemző mellékhatások, viszont jellemzőek lehetnek a gastrointestinalis panaszok, az insomnia. A súlygyarapodás a paroxetin kivételével nem jellemző, viszont valamennyi esetében problémát okozhat a szexuális diszfunkció.
MAO-bénítók (monoaminooxidáz-gátlók: nialamid, fenelzin, tranylcypromin), illetve RIMA (reverzíbilis monoaminooxidáz-A-gátló: moclobemid). A nem szelektív, irreverzíbilis MAO-bénítók esetén a hipertóniás krízis elkerülése érdekében szükséges diéta nehézségei korlátozhatják alkalmazhatóságukat. A szelektív MAO-A-bénító, reverzíbilis moclobemid felfedezése révén nincsen szükség diétára, a hipertóniás krízis nem fordul elő, szexuális zavar és súlynövekedés sem jellemző.
Szelektív szerotoninvisszavétel-fokozó (SSRE: tianeptin). Hatékony szernek bizonyul, egyedül gastrointestinalis panaszok és insomnia lehet jellemző mellékhatásként.
Szelektív noradrenalinvisszavétel-gátló (SNRI: reboxetin). Szelektíven gátolja a noradrenalin visszavételét, más transzmitterre nem hat. Hatékonysága a triciklikus és SSRI antidepresszívumokéval megegyező, a szexuális működést nem zavarja, a súlygyarapodás nem jellemző, gyomor-, bélrendszeri tünetek, insomnia, feszültség előfordulhatnak.
Kettős hatású antidepresszívumok (duloxetin, mirtazapin, venlafaxin). Szerotonerg és noradrenerg hatásmechanizmussal jól torelható készítmények, mellékhatásprofiljuk előnyös. A duloxetin és a venlafaxin esetében szexuális diszfunkció előfordulhat, viszont nem jellemző a hízás, a mirtazapin alkalmazása során ez fordítva alakul. Venlafaxin esetében vérnyomás-emelkedés előfordulhat. A noradrenerg és dopaminerg rendszert érintő bupropionnak antikolinerg, gastrointestinalis, valamint insomniát, agitációt okozó mellékhatásai lehetnek, ugyanakkor nem okoz szexuális diszfunkciót és súlygyarapodást. Általában gátolt, anhedóniás depresszióban hatékony.
Melatonerg antidepresszívum (agomelatin). Az egyik leghatékonyabb és leggyorsabban ható antidepresszívumnak bizonyult major depresszió kezelésében. Az anhedóniás tüneteket gyorsan és nagy mértékben csökkenti, mellékhatásprofilja kedvező, nem okoz szexuális zavart, súlygyarapodást sem, egyedül ritkán gastrointestinalis panaszok jelentkezhetnek.
Egyéb hatásmechanizmusú antidepresszívum (vortioxetin). Multimodális készítmény, szerotoninvisszavétel-gátlás mellett 5-HT1A-agonista, 5-HT1B parciális agonista, 5-HT3A- és 5-HT7-antagonista tulajdonságokkal rendelkezik. Így növeli az extracelluláris szerotonin-, noradrenalin-, dopamin-, acetilkolin-, hisztamin- és glutamátszinteket. Javítja elsősorban a depresszióval járó kognitív tüneteket, mellékhatásként gastrointestinalis panaszok jelentkezhetnek, de a szexuális működést nem befolyásolja, nem jellemző a hízás.
A klinikumban leggyakrabban alkalmazott SSRI-készítmények esetében, ahogy láthatjuk, gyakori mellékhatás sajnos a szexuális diszfunkció. A legerősebb bizonyítékok az SSRI-szerek orgazmusra kifejtett hatása mellett szólnak, gyakran okoznak késői ejakulációt, ejakulációs képtelenséget, hiányzó vagy késői orgazmust. A gyógyszerszedéssel összefüggő szexuális zavar gyakran dózisfüggő is lehet.
Számos hasznos stratégiát találtak az SSRI által okozott orgazmus- és ejakulációs zavarok gyógyszeres kezelésére, így például megvárni a tolerancia kifejlődését, dóziscsökkentés, gyógyszermentes napok (drug holiday) beiktatása, váltás más antidepresszívumra, különböző augmentációs stratégiák alkalmazása, 5-HT2-, 5-HT1- és α2-adrenerg-receptor-antagonisták, dopaminreceptor-antagonisták.
Az elhízás szintén vezető tünet az antidepresszívumok okozta mellékhatások tekintetében, főleg a mirtazapin, a paroxetin esetében fordul elő, de lényegében bármelyik antidepresszív kezelés okozhat súlygyarapodást.
Fiatal betegek esetében mindenképpen olyan szert válasszunk, amely nem okoz elhízást, illetve szexuális diszfunkciókat, mert ezen panaszok megjelenése esetén a depressziós tünetek még akár súlyosbodhatnak is.
Irodalom
- Szádóczky E. A hangulatzavarok klinikai megjelenése. In: Szádóczky E, Rihmer Z (eds.). Hangulatzavarok. Budapest: Medicina, 2001. pp: 26–59.
- Rhimer Z, Gonda X, Döme P. A depressziós betegségek kezelése. In: Rhimer Z (ed.). Depresszió, bipoláris betegség és öngyilkosság-prevenció. Budapest: Oriold és Társai, 2014. pp. 43–84.
