Időseknél a nem megfelelő terápiahűség mértéke 40–75% közé tehető, s ennek következtében romlik a terápia hatékonysága, a beteg életminősége, valamint a költséghatékonyság. Az együttműködés csökkenésében szerepet játszhatnak tudatos és nem tudatos okok, illetve kommunikációs problémák. A terápiahűség javítása az orvos és a beteg közös érdeke, de a tágabb közösség számára is előnyös.
„…orvoshoz általában azért nem megy az ember, mert már régen menni kellett volna, de mindig halasztottam… mert félek, hogy az orvos komolyabban veszi a dolgot, mint magam, ijesztgetni kezd, és mindenféléről le akar szoktatni, lévén neki a betegségem fontos, nekem meg az egészségem…”
(Karinthy Frigyes: Miért nem megyek orvoshoz?)
Karinthy Frigyes novellájában találó és szórakoztató módon sorolja fel azokat a kifogásokat, ami miatt kerüli az orvos-beteg találkozást. Nem esik szó viszont egy másik fontos tényezőről, a terápiahűségről. Pontosabban a „terápiahűtlenségről”. Az alábbi írás témája a gyógyszerellátás egyik legkomolyabb problémája, a nem megfelelő beteg-együttműködés, ennek lehetséges okai, következményei – a cím talán az is lehetne: „Miért nem szedem a gyógyszeremet?”
A nem megfelelő terápiahűség (csökkent adherencia, non-compliance) nem kizárólag az időskorúak problémája, de mivel ez a korosztály adja a gyógyszerfelhasználók legnagyobb csoportját, kiemelkedő jelentőségű. Szakirodalmi hivatkozások alapján időseknél a terápiahűtlenség mértéke 40–75% közé tehető [1], s ennek következtében romlik a terápia hatékonysága, a beteg életminősége, valamint a költséghatékonyság. A non-compliance adódhat a gyógyszer ismételt felíratásának elmulasztásából, a felírt gyógyszerek ki nem váltásából, nem megfelelő alkalmazásból.
1. táblázat. Alapfogalmak
| Adherencia: terápiahűség az egész kezelés folyamán. |
| Perzisztencia: a gyógyszeres kezelés hossza (napokban, hónapokban). |
| Compliance: a gyógyszerszedés pontosságáról ad felvilágosítást, kifejezi, hogy a beteg mennyiben tartja be a javasolt gyógyszeres terápia időtartamát, a javasolt gyógyszer(ek) dózisát és alkalmazási gyakoriságát. |
Az időskorúak terápiahűtlensége esetében nincsenek szignifikáns különbség az olyan változók tekintetében, mint a nem, az életkor, az iskolázottság vagy a családi állapot [2].
Szerepet játszhatnak a gyógyszerszedési non-compliance-ben nem szándékos okok (feledékenység, a gyógyszer elfogyása, az, hogy a beteg nincs tisztában az adagolással, nehezére esik kinyitni a csomagolást, elolvasni a gyógyszer címkéjét vagy lenyelni a tablettát stb.).
Az adherenciaproblémák 75%-ának hátterében azonban a beteg tudatos tevékenysége áll [3]. Tudatosan szegi meg a beteg a dozírozásra vonatkozó tanácsokat, ha a gyógyszer adagolása vagy hatása akadályozza a napi tevékenységének elvégzésében (például vízhajtók esetében), valós vagy vélt mellékhatások miatt, ha sokallja a szedett gyógyszerek mennyiségét, nagynak érzi a költségeket vagy bizalmatlan az orvossal szemben. Előfordul, hogy a terápia alatt csökken a betegségtudat (a beteg az enyhébb tünetekre csökkentett dózisú gyógyszert kíván szedni), esetleg a beteg azért szünetelteti a gyógyszerszedést, mert abban bízik, hogy meggyógyult (ha a panaszok nem térnek vissza, a gyógyszer szedése a későbbiekben „felesleges”).
Szerepet játszhatnak a nem megfelelő terápiahűségben kommunikációs tényezők is: például a beteg (vagy az egészségügyi személyzet) nem szán elég időt a konzultációra, a vizit során nem tájékoztatják a gyógyszertől várható terápiás előnyökről, mellékhatásokról, a gyógyszer elhagyásának kockázatairól. Előfordulhat, hogy az idős beteg nem hallja, nem érti vagy nem képes megjegyezni az adagolásra vonatkozó előírásokat, illetve ellentmondás van a felíró orvos és a gyógyszerész útmutatása között.
A csökkent adherencia megnyilvánulhat a gyógyszer elhagyásában, a dózis emelésében, illetve a dózis csökkentésében.
A gyógyszerszedés kihagyása, elhagyása gyakori az idősek körében – egy klinikai vizsgálatban a megkérdezett betegek 40%-a nyilatkozott úgy, hogy időnként „elfelejti bevenni” a gyógyszereit [2]. Ebben szerepet játszhat a mentális képességek csökkenése (dementia) vagy a hangulati élet zavarai (depresszió), illetve az idősebb korosztályra jellemző bizalmatlanság. Három (vagy több) gyógyszer egyidejű szedése esetén fokozódik az elégtelen compliance esélye [1].
A betegek 18%-a szed az előírtnál nagyobb dózisú gyógyszert annak reményében, hogy így panaszai jobban csökkennek, illetve előbb meggyógyul. A felírt dózis önkényes emelése növeli a mellékhatások gyakoriságát, az interakciók kockázatát és felesleges költséget generál.
Jóval gyakoribb (47%), hogy a beteg – időszakosan vagy tartósan – csökkenti az orvos által javasolt dózist. Ennek okai meglehetősen összetettek: szerepet játszhatnak benne a mellékhatások (vagy az azoktól való félelem: „Elolvastam a betegtájékoztatót!”), a függőségtől való félelem (antidepresszánsok, anxiolyticumok, fájdalomcsillapítók esetében), a kényelmetlen adagolás (napi többször vagy étkezéshez kötött bevétel, nehezen lenyelhető tabletta stb.) vagy a költségek csökkentésének igénye.
Előfordul, hogy a beteg tudatosan tart „szünetet” a gyógyszerszedésben utazás, nyári szabadság vagy ünnepek alatt.
A megfelelő terápiahűség a beteg és orvosa elemi érdeke. Az adherencia javítható a hatékonyabb orvos-beteg-gyógyszerész kapcsolattal, egyszerűbb gyógyszerszedéssel, megfelelő felvilágosítással, betegtájékoztatással. Célszerű a várható adherenciát már a gyógyszer kiválasztásakor figyelembe venni, a beteg számára a legszükségesebb mennyiségű gyógyszert rendelni, a lehető legkényelmesebben alkalmazható gyógyszerformában. Segítheti a beteg együttműködését a kezébe adott írásos ismertető, a gyógyszer alkalmazására vonatkozó tájékoztató, a mellékhatásokra, esteleges problémákra való rendszeres rákérdezés.
A megfelelő terápiahűség – az egészségügyi kiadások csökkentése révén – a tágabb közösség számára is előnyös.
Irodalom:
1. Salzman C. Medication compliance in the elderly. Journal Clin Psychiatry 1995;56(Suppl1):18–22.
2. Elliott RA. Problems with medication use in the elderly: An Australian perspective. Journal of Pharmacy Practice and Research 2006;36(1):58–66.
3. Samu A, Halmos G. Gyógyszeres terápia menedzsment. In: Boga B, Samu A. Klinikum és farmakoterápia időskorban. Budapest: Vox Medica Kiadó; 2011. p. 565–568.
