Újdonságok a gyermekkori tonsillectomiáról szóló irányelvben

July 30, 2019

Mikor – és mikor ne?

Az újdonságok egyike az az erős ajánlás, hogy figyelemmel kell kísérni a beteget, amennyiben

  1. az elmúlt évben hétnél kevesebb vagy
  2. az elmúlt két évben évente ötnél kevesebb vagy
  3. az elmúlt három évben évente háromnál kevesebb

torokinfekciós epizód fordult elő. Ezekben a helyzetekben tehát nem tartják indokoltnak a műtétet.

Amennyiben a torokgyulladásos epizódok a fentieknél gyakoribbbak és 38,3 ℃ feletti lázzal, cervicalis adenopathiával, tonsillaris exsudatummal vagy A-csoportú β-hemolizáló Streptococcusra pozitív teszttel járnak (legalább ezek egyikével), akkor mérsékelt erősségű ajánlással megfontolható a tonsillectomia.

További szituációk, amelyekben a beavatkozás mérlegelhető lehet: a többszörös antibiotikum-intolerancia vagy -allergia, PFAPA (periodikus láz, stomatitis aphthosa, pharyngitis, adenitis) szindróma vagy tonsillaris abscessus az anamnézisben.

Javulást hozhat a tonsillectomia elvégzése a növekedési elmaradást, rosszabb iskolai teljesítményt, enuresist, asthmát vagy viselkedési problémákat okozó, alvás közbeni obstruktív légzészavar – ezek esetleges fennállására az orvosnak rá kell kérdeznie a szülőknél.

Gyógyszerelés

Szintén erős ajánlással javasolják a műtét során az egyszeri adag intavenás dexamethason adását. A legmagasabb szintű bizonyítékok alapján az intraoperatív szteroid csökkenti a posztoperatív émelygést és hányást, csökkenti az első étkezésig szükséges időt, és mérsékli a fájdalmat.

A harmadik erős ajánlás az irányelvben a posztoperatív fájdalomcsillapításra az ibuprofen, paracetamol vagy mindkettő adása. Az irányelv kiemelten felhívja rá a figyelmet, hogy az érintetteket fel kell készíteni a posztoperatív fájdalom jelentkezésére, ellenőrzésére és csillapítására.

Erős ajánlás szól a rutinszerű perioperatív antibiotikus kezelés, valamint az opioidok használata ellen.

Poliszomnográfia és OSA

Hangsúlyos újdonságként kerültek az irányelvbe a poliszomnográfiás vizsgálatra vonatkozó ajánlások. Obstruktív légzészavar esetén, ha a gyermek

  • kétévesnél kisebb,
  • túlsúlyos,
  • Down-szindrómában,
  • craniofacialis fejlődési rendellenességben,
  • neuromuscularis megbetegedésben,
  • sarlósejtes vérszegénységben
  • vagy mucopolysaccharidosisban szenved,

a tonsillectomiát megelőzően poliszomnográfiás vizsgálatot kell végezni.

Ezek hiányában is indokolt lehet a poliszomnográfia, ha a tonsillectomia obstruktív alvászavarra alapozott indikációja nem egyértelmű vagy a panaszok súlyossága a fizikális vizsgálattal nincs összhangban. Ha a poliszomnográfia az obstruktív alvási apnoét megerősíti, indokolt a tonsillectomia. Ugyanakkor a gyermeket és a szülőket tájékoztatni kell, hogy a légzészavar a műtét után is fennmaradhat vagy visszatérhet, és további intézkedések válhatnak szükségessé.

Műtét körüli teendők

A posztoperatív szakaszban a háromévesnél kisebb vagy súlyos obstruktív légzészavarban (óránként legalább 10 apnoés epizód vagy 80% alatti oxigénszaturációs mélypont) szenvedő gyermekek éjszakai monitorozása szükséges.

A tonsillectomia után jelentkező, 24 órán belüli (primer) vagy az utáni (szekunder) vérzést monitorozni kell, és meglétét vagy hiányát dokumentálni. A posttonsillectomiás vérzés gyakoriságát legalább évente ellenőrizni kell.

Az irányelv nagy hangsúlyt fektet a beteg gyermek és a szülők megfelelő tájékoztatásába és a klinikai döntésekbe történő bevonásukba.

Forrás: Mitchell RB, Archer SM, Ishman SL, et al. Clinical Practice Guideline: Tonsillectomy in Children (Update). Otolaryngol Head Neck Surg 2019; 160(1_suppl): S1–S42.

 

Látta már?

A DrHírek oldal alapvető célja az orvostársadalom számára hazai és nemzetközi cikkek rövid összefoglalása. A videók célja, hogy rövid összefoglalók által segítse a nézőt a számára érdekes információk további megismerése felé terelni. 

Olvasta már?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

eConsilium bejelentkezés

eConsilium bejelentkezés