Bár a dysphoniát és a rekedtséget a mindennapi gyakorlatban sokszor szinonímaként használjuk, nem ugyanazt jelentik. Míg a rekedtséget a hang minőségének megváltozásaként definiálhatjuk, a dysphonia a hangképzés zavarát jelenti.
A rekedtség bármely életkorban előfordulhat, de egyes adatok a gyermekek és 65 évnél idősebbek magasabb kockázatára utalnak. Egyes foglalkozásokban – például énekes, színész, tanár, edző – a hangszálak fokozott igénybevétele vagy a helytelen hangképzési technika miatt szintén jóval gyakoribb lehet. Csak a tanárok rekedtsége miatti gazdasági terhet az Egyesült Államokban évi 2,5 milliárd dollárra becsülik.
Okai
A rekedtség leggyakoribb okai:
- felső légúti infekció
- túlerőltetés
- savas reflux
- allergiás laryngitis
- dohányzás (passzív formája is!)
- fej-nyaki daganat
- gyógyszermellékhatás
- idős kor
neurológiai okok (például Parkinson-kór, ALS) - intubáció, posztoperatív szövődmények
Kivizsgálása
A fizikális vizsgálat és az alapos anamnézisfelvétel elsődleges célja a lehetséges okok kiderítése. Szakorvosi konzílium erősen javasolt közelmúltban végzett feji, nyaki, mellkasi műtét vagy intubáció után, észlelhető nyaki terime, légzési distress vagy stridor, dohányos anamnézis, illetve a hangját professzionális módon használó beteg esetén.
Laringoszkópia bármikor végezhető, azonban különösen ajánlott, ha a hangképzési zavarok négy hét után sem szűnnek, vagy ha a háttérben a vizsgálatot indokló súlyú folyamat feltételezhető. CT- vagy MR-vizsgálat azonban elsődleges panasz esetén előzetes laringoszkópia nélkül nem javasolt.
Kezelése
Izolált, refluxos tünetek vagy GERD diagnózisa nélküli dysphonia esetén, laringoszkópia nélkül nem javasolt antireflux-kezelés megkezdése.
Dysphoniás betegeknél néhány kivételtől eltekintve a szteroidok rutinszerű alkalmazása szintén nem ajánlott. A kivételek közé tartozik a laryngitisszel járó visszatérő krupp gyermekeknél, és – bár a bizonyítékok korlátozottak – a hangjukat foglalkozásszerűen használók allergiás rhinitise, egyes, gégét is érintő autoimmun folyamatok, és ha a gége ödémája a szabad légutakat veszélyezteti.
Az irányelv erősen ellenjavallja az antibiotikus kezelés alkalmazását, ha ennek szükségessége nem egyértelműen alátámasztott.
Dysphoniás beteg beszédterápiájának megkezdése előtt mindenképpen ajánlott a laringoszkópia elvégzése a megalapozott diagnózis felállítása érdekében, ugyanakkor a beszédterápia megkezdését kell javasolni minden olyan esetben, amelyben a beszédterápiától javulás várható, például ha a rekedtség oka a túlzott izomtónus.
Bár ez csak az dysphoniás esetek kisebb hányadában szükséges, de a sebészi megoldást kell megfontolni malignitás gyanúja, a hangrés elégtelensége vagy visszatérő légúti papillomatosis esetén, továbbá ha a panaszok konzervatív kezelésre nem javulnak.
A spasticus eredetű laryngealis dystonia kezelésében jó eredményeket értek el botulinum toxin injektálásával.
Felhasznált irodalom
Stachler RJ Francis DO, Schwartz SR, et al. Clinical Practice Guideline: Hoarseness (Dysphonia) (Update). Otolaryngol Head Neck Surg 2018; 158(1_suppl): S1–S42.
