Az orvoshoz forduló páciens elsősorban a számára legsúlyosabb, legnagyobb nehézséget, panaszt okozó ‒ újonnan jelentkező vagy régebb óta fennálló ‒ problémát jelzi. A páciens „panasztárháza” nagyon színes tud lenni. A különböző fórumokon történő érdeklődés és információgyűjtés révén bonyolíthatja ismeretanyagát, amely újabb panaszkör forrása lehet, újabb kérdések körét indíthatja el, ugyanakkor megélik panaszaik által okozott nehézségeiket életvitelükben, tevékenységükben, kapcsolataikban.
A felejtés mindenki számára ijesztő lehet, és gyakorlatilag legkevésbé merül fel a depressziós zavarhoz társuló kognitív disztorzió ‒ nevezetten a betegekben.
A bemutatott eset kapcsán hasonló tapasztalatokat kiemelve, a beteggel közösen sikerült megtalálni a számára „csodaszert” jelentő vortioxetin hatóanyagú gyógyszert.
Az orvos célja a segítségnyújtás, a gyógyítás. Legsikeresebb a kezelés, ha a beteg-orvos kapcsolatban az együttműködés alapként működik.
A páciensekkel beszélve, konzultálva, gyakorlatban gyakran lehet találkozni a „feledékeny vagyok” panasszal. A feledékenység sok mindentől függhet: kortól, szomatikus, organikus háttértől, de a szorongásos, depressziós pszichés zavarral járó kórformákban, pszichotikus állapotokban, stressz-szituációkban, alvászavarban szenvedőknél, függőségi problémák esetén, genetikailag prediszponált mentális állapotokban is, de bizonyos gyógyszer indukálta, esetleg nagy dózisú vagy tartós használata vagy nem megfelelő használata esetén, egyéb és különböző exogén és endogén kauzák okozta kognitív zavar jelenléte explorálható a pácienseknél.
Hasonlóképpen a kognitív képesség megváltozása, feledékenység megjelenése és tartós fennállása miatt jelentkezik szakrendelésen az 51 éves páciens.
Esetismertetés
A páciens 2017 novemberében jelentkezett pszichiátriai szakellátáson – az affektív szakambulancián – azzal a panasszal, hogy nagyon felejt, a régi dolgokra, eseményekre jobban emlékszik, mint a múlt heti történésekre. Az ismerőseinek neve nem jut eszébe, mint korábban, a régi ismerősök neve meg egyre nehezebben. Otthoni teendőinek végzése közben „apró-cseprő” gondolatok eszébe jutnak, de el is felejti őket. Időszakosan a figyelemtartással, koncentrációval is küszködik, gyorsan „vált” egyik dologról a másikra.
Zavarja ez a panasz, mert édesanyja idős korára elbutulással küszködött, Alzheimer-kórban szenvedett. Félelmei miatt háziorvosával, neurológus orvossal konzultált, memóriaambulancián is jelentkezett. Az elvégzett vizsgálatok leletei negatívak lettek, az organikus elváltozást mint okot így kizárták.
Ötvenegy évesen nem érzi magát még annyira öregnek, hogy a korára fogja feledékenységét. A mai szemlélet szerint azt mondják, még fiatal, tehát nem felejthet.
Könyvtárosként dolgozik, sokat olvas, és az utóbbi időben azt is tapasztalta, hogy három-négy oldal elolvasása után nem tudja, mit is olvasott az első oldalon, vagy sokszor nem tudja összefoglalni, mit olvasott, mintha nem figyelne oda, így nem is emlékszik az olvasottakra. Gyakran megtörténik, hogy egy céllal elindul valamerre, valahova, eszébe jut valami más, és el is felejti az előző gondolatát.
Az első találkozáskor történt konzultáció során munkahelyi stresszre derült fény – nyáron leépítések történtek, és nagyon félt, hogy ő is bekerül a „sorba”. Számára ez egy újabb veszteséget jelentett volna, ugyanis nem sokkal ezt megelőzően költözött el otthonról harmadik – legkisebb – gyermeke.
Három felnőtt gyermek, saját életvitellel rendelkezők, négy unoka – tartják a kapcsolatot, segít is nekik szükség esetén, mégis a korábbi feladatellátás hiánya egy űrt képez életében. Férjével jól vannak, de „mindenki el van magában”, férje is dolgozik még.
Anamnézisében reumatológiai kezelések időszakos szükségessége merül fel, ízületi panaszok miatt. Egyéb szervi, fizikális megbetegedés nem ismert.
Pszichiátriai kórelőzményét illetően 23 éves kora óta depresszió, rekurrens depresszió és szorongásos zavar, pánikzavar kórismével kezelt páciens. Járóbeteg-, valamint osztályos kezelés is szerepel anamnézisében.
Elmondása szerint 2017 márciusában önálló elhatározás alapján elhagyta gyógyszereit, az antidepresszánst és a szorongásoldót is. Alkalomszerűen a nyugtatóból vett be, esetleg az elalvás segítése céljából, vagy ha nagyon feszült volt, akkor is egy tablettát.
Kórelőzményében több hatásmechanizmusú antidepresszánst próbált már ki. Vagy maga hagyta abba a kezelést, vagy hatékonytalanság miatt történt váltás. Anxiolítikumterápia szintén történt, csak szükség esetén szedte, nem a javaslat szerint. Legutóbb beállított antidepresszáns egy escitalopram hatóanyagot tartalmazó gyógyszer volt.
A pszichés anamnézisből kiemelendő az ősszel és télen nehezebben elviselhető állapotok, a tavaszi vagy nyári visszaesésekhez képest.
Az anamnézis felvétele során a páciens jelzi, hogy hangulata hullámzó: átlagos, semleges vagy elkeseredésbe hajló. A tartósabban észlelt rosszabb közérzete napokig is eltart, talán az unokáival való találkozása enyhíti, de gyakrabban azt is érezte, hogy idegesítik őt. Feszültsége különböző szituációkban jelentkezik, van, hogy ok nélkül is. Alvása változó, lényegesen rövidebb az átalvás hossza, elalvási nehézségek is adódnak. A délelőtti időszak nehezebben telik, a délutánok „üresek”. Feladatait lassabban, de ellátja, de csak azt, ami kötelező. Hajlamos elhanyagolni dolgokat, ami eddig nem volt jellemző rá.
Összegzésképpen a negatív organikus, szomatikus leletek (neurológia, EEG, koponya-CT, belgyógyászati vizsgálat, labor), a korábbi pszichés háttér és a jelenlegi tünetek jelenléte a hangulati zavar tüneteként jelentkező kognitív problémát vet fel. Mindezek alapján a depressziós zavar véleményezhető.
A korábbi depressziós periódusokat valamennyire felelevenítve, a beteg megfogalmazta, hogy korábban is voltak átmeneti feledékeny periódusai, de akkor más zavarta jobban. Terápiás lehetőségként felmerült az ismételt gyógyszerbeállítás, amit a páciens is elfogadott.
Figyelembe véve a páciens időszakosan jelentkező compliance-problémáit, valamint a gyógyszermellékhatás azonnal felmerülő kérdését és problémáját, a depressziós hangulatzavar és a kognitív zavar kezelésére célzott gyógyszeres terápiát és a kontroll tartását tűztük ki célul.
Tekintettel az ismételten jelentkező depressziós állapotra, valamint a résztünetként jelentkező memóriazavarra, a gyógyszer hangulatjavító, szorongásoldó és kognitív disztorziókat oldó, illetve javító hatása miatt 10 mg-os vortioxetin tabletta adása mellett döntöttünk (korábban szedett gyógyszerektől elzárkózott a páciens).
A depresszió jelenlétét az elvégzett teszt (Beck-féle depressziós kérdőív) igazolta, középsúlyos depressziós állapotot jelezve, a szorongásos teszt pedig az enyhe- középsúlyos szorongás jelenlétét támasztotta alá.
A második találkozásra a szorongást okozó, esetlegesen jelentkező mellékhatások félelme miatt – ami a páciens örömére nem jelentkezett – egy hét múlva került sor.
Edukáció mellett a következő találkozást a gyógyszer beállításától számított harmadik hétre tűztük ki, a hatás felépülése miatt, amitől a fennálló tünetek enyhülését, majd csökkenését vártuk.
A páciens jelentkezésekor örömmel közölte, hogy a gyógyszer számára egy „csodaszer”, mert sokkal jobban érzi magát, könnyebbnek, tevékenyebbnek. Nem gyötrődik, és nem gyötrik annyira gondolatai, jobban jelen tud lenni a mindennapokban, figyelme sokkal jobb, élénkebb, és a feledékenysége sem annyira súlyos, mint korábban megélte. Közös megegyezéssel a beállított terápia folytatódott.
A negyedik alkalommal, egy hónap után, a páciens elmondta, hogy sokkal jobban van, és bár vannak rosszabb, visszaeső periódusok, a gyógyszerdózis-emelést elhárította.
Figyelembe véve, hogy – a kórelőzményt tekintve – többszörösen visszatérő depressziós periódusokról volt szó, valamint a stagnáló pszichés állapotot és az időszakosan jelentkező, fokozottabb tüneteket, ismét felmerült az esetleges dózisemelés lehetősége.
A megbeszélés szerint kontrolltalálkozásokra havonta, illetve szükség esetén (ha úgy érzi, hogy állapota rosszabb, vagy tartósan stagnáló a saját legjobb hangulati állapotához képest, vagy zavaró tünetek fellépése esetén) hamarabb jelentkezik.
A páciens a következő hónapban történő megjelenésekor a stagnáló állapot miatt kérte a terápia módosítását, vagyis a korábban megbeszélt dózisemelést. Megtörtént a vortioxetin napi 20 mg-ra állítása.
A következő két hét után történő találkozás során a páciens jelzése alapján „teljesnek” érezte magát. Tevékeny, jó a hangulata, gondolatai rendezettek, azzal foglalkozik, amivel kell, nem tudja mi az, hogy feledékenység, oda tud figyelni és koncentrálni arra, ami fontos számára.
A páciens a beállított gyógyszer mellett jelenleg is pszichésen kompenzált állapotban van, dolgozik, feladatait megfelelően ellátja, havonta kontrollra időben jelentkezik. A beállított gyógyszert nem akarja abbahagyni, de a jövőbeni dóziscsökkentés lehetősége is felmerült benne. A gyógyszerdózis változtatásának tünetektől és állapottól való függését elfogadja, továbbra is folytatva a havonkénti kontrolltalálkozásokat.
