Alternatív medicina és attitűdök szociokulturális kontextusban

Milyen attitűdök kapcsolhatók a komplementer és alternatív medicinához és ezek hogyan függenek össze a társadalmi jelenségekkel? Szerepet játszik a globalizáció, a bizalomvesztés és bizonyos kulturális tartalmakra épülő marketing. Jelenleg fontos kulcsszó a „természetes” és a „holisztikus”, amelyek magyarázhatják a „méregtelenítés” elterjedtségét, a betegségek „lelki okainak” előtérbe helyezését és a gyógyszerekhez, biomedicinához való hozzáállást is.

A komplementer és az alternatív medicina (KAM) igénybevétele egyre elterjedtebb (1), az USA felnőtt lakosságának körében elérheti a 72%-ot (2, 3), míg Európában a 86%-ot (4). Bár az alternatív medicina használatra vonatkozó recens reprezentatív vizsgálattal nem rendelkezünk (5), a Závecz Research tavaly az alternatív medicinával kapcsolatos attitűdöket mért (6). Eredményei szerint a magyarok többsége az alternatív gyógyítási formákat hatékonynak ítéli, és úgy vélekedik, a legtöbb betegség lelki eredetű. A meghökkentő adatokat érdemes szociokulturális kontextusban értelmezni.

Globalizálódó világunkra jellemző a szinte korlátlan információáramlás, és a gyakran egymásnak ellentmondó információ számtalan forrásból termelődik. Az információ egészségügyi témákra is kiterjed, és a beteg ebben orientálja magát az alapján, hogy mit tart megbízható információforrásnak.

Bár a biomedicina dominanciája megkérdőjelezhetetlen, egy plurális egészségügyi piacon helyezkedik el, ahol nemcsak termékek és a szolgáltatások versengenek, hanem világnézetek, gondolkodásmódok is (7). A korábban homogénebb (centralizált kulturális erők által kitermelt) világképek, emberképek egyre heterogénebb formát öltenek (hibrid, személyre szabott), az egyén maga állítja össze világképét egyfajta „kulturális szemezgetéssel” (8).

Nyugati jelenségnek minősül, de hazánkra fokozottan jellemző a társadalmi intézményekkel szembeni bizalmatlanság. A személyes tapasztalat viszont felértékelődött az élet számos területén, így az egyén és a tapasztalattal rendelkező Másik vált az autentikusság elsődleges forrásává (8). Ahogy a Závecz-kutatásból kiderül, a bizalomvesztés érinti az egészségügyet is: azzal a kijelentéssel, hogy „A nagy gyógyszergyárak ellehetetlenítenek olyan olcsó és természetes gyógymódokat, amik a profitjukat fenyegetik” a válaszadók közel 70%-a „teljesen” vagy „inkább egyetért”. Ez egyfelől rávilágít arra, hogy a társadalom a gyógyszeripart profitorientáltnak és érdekvezéreltnek látja, és másfelől, hogy a köztudatban kulturális ellentétpárrá vált a „természetes” és a gyógyszer.

A „természetes” népszerű marketinges kulcsszó, amellyel termékek széles skáláját (ételek, kozmetikumok stb.) értékesítik. A „természetes” kulturális ellentéte a „vegyszer” és a „méreganyag”, amelyekről a magyarok 75%-a gondolja úgy, hogy az ezektől való megtisztulás jelenti „az egészség kulcsát”.

Mivel magyarázható a „méregtelenítés” piaci sikere? Eme attitűd a modern világhoz kapcsolt egészségügyi aggodalmak (Modern Health Worries) (9) közé sorolható, ugyanúgy, mint az élelmiszeradalékok és az „elektroszmog”. Sokak szerint a fogyasztói társadalom termékei és a technológiai eszközök révén az emberi szervezetben „méreganyagok” halmozódnak fel, amelyek betegséghez vezetnek. A „méregtelenítés” egy már meglévő félelmet szólít meg („a világ, amelyben élek, nem tiszta”), valamint egy széles körben elterjedt és sokrétűen értelmezett, megtisztulás iránti vágyat elégít ki.

A „természetes” kulturális szinonimái a „bio”, „öko”, „ősi”, „hagyományos”, ez többek között megmutatkozik táplálkozási preferenciákban (vegyszermentes élelmiszer) és diétákban (például a paleolit). A „természetes” egy romantikus múltképet idéz fel, amely „még tiszta volt”, tehát megbízható és egészséges. A kis családi vállalkozásban előállított almalé „zamatosabb”, mint nagyüzemi megfelelője; nagymama süteménye bizonyára mentes a káros tartósítószerektől és ételadalékoktól. Így a hagyományos gyógymód megbízhatóbb, nemcsak „ősi” jellege miatt, hanem mert „természetes”, hiszen a test „öngyógyító mechanizmusait serkenti”. Gyakran mindezek ellenpólusa a gyógyszer, amely a „vegyszer”, „szintetikus” és „méreganyag” kulturális tartalmával ruházódik fel.

Egy gyógymód hatékonyságának szubjektív megítélése szintén szociokulturális kontextusban értelmezhető. A Závecz-féle kutatás ama tételével, hogy „Sok olyan alternatív gyógyítási módszer létezik, ami hatékonyabb, mint a hivatalos orvoslás” a megkérdezettek 58,6%-a egyetért. Az eredményt részben magyarázzák a fenti kulturális jelenségek, és az, hogy a hatékonyság sokféleképpen definiálható.

Miben hatékony valamely gyógymód és hogyan mérhető hatékonysága? A beteg számára mennyire fontos a bizonyítékokon alapuló (evidence-based) eredmény? Egyfelől, mivel a konvencionális medicina domináns szereppel bír a szocializációban, az alternatív medicina legtöbb használójában is van egy explicit vagy implicit vágy arra, hogy a tudomány validálja az általa igénybe vett kezelési formát, bármilyen „ezoterikus” is legyen az. Másfelől, a bizonyítékokon alapuló módszerek olyan szigorú elvárási és eljárási rendszert jelentenek, amelyek megkérdőjelezik számos, az átlagembernek tapasztalati úton megmutatkozó jelenség kimutathatóságát, és ezáltal létét.

Egy gyógymód hatékonyságának megítélése függ attól is, hogy az egyén szomatikus problémájának milyen etiológiát tulajdonít. A Závecz-adatok szerint a magyarok 77%-a egyetért azzal, hogy „A betegségek nagy része lelki eredetű, és így is kéne kezelni őket”. Ha valaki a betegségét lelki okoknak tulajdonítja, a nyugati kezelést nem fogja hatékonynak ítélni, hiszen nem az „okot” szünteti meg, pusztán „tüneti kezelés”. Ez az etiológia magyarázható azzal, hogy a fizikai betegség idején fellépő kontrollvesztésen a beteg úgy igyekszik felülkerekedni, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a jobban kontrollálható pszichológiai és szociális tartományaira.

A pszichoszociális etiológia viszont nem új keletű, és elterjedtebb, mint gondolnánk: ha a kultúrák összességét nézzük, ritkaságnak számít a biomedicina azon (mára sok szempontból meghaladott) törekvése, hogy a biológiai tartományt leválassza az élet egyéb területeiről. Sokkal gyakoribb, hogy a kultúrák a fizikai betegséget ugyanabba az értelmezési keretbe helyezik, mint a balsorsot, a balesetet és a szociális problémákat (10, 11).

Az ember az őt érintő jelenségek megértésére törekszik, ugyanis ha valami jelentés nélkül marad, az kontrollvesztéshez vezet (12). Sok esetben az alternatív medicina olyan kulturális rendszer, amely egy, a beteg már meglévő világképével összhangban lévő gyógymódot kínál, vagy új értelmezési keretet ajánl betegségének, világának átalakításához.

Irodalom

1. Frass M, Strassl RP, Friehs H, Müllner M, Kundi M, et al. Use and acceptance of complementary and alternative medicine among the general population and medical personnel: a systematic review. The Ochsner Journal 2012;12(1):45–56.
2. Udvardy M. Komplementer és alternatív gyógyászat és a rosszindulatú vérképzőszervi betegségek. Magyar Tudomány 2011;172(3):322–330.
3. Faith J, Thorburn S, Tippens KM. Examining CAM use disclosure using the Behavioral Model of Health Services Use. Complement. Ther Med 2013;21(5):501–508.
4. Eardley S, Bishop FL, Prescott P, Cardini F, Brinkhaus B, et al. A systematic literature review of complementary and alternative medicine prevalence in EU. Forsch Komplementmed 2012;19 Suppl 2:18–
5. Varga, O. A természetgyógyászat integrációja a modern medicinába, különös tekintettel az orvosképzésre és a hazai jogi szabályozásra. PhD értekezés. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Magatartástudományi Intézet, Debrecen, 2007.
6. Hanula Zs. Magyarország nem hisz az orvostudománynak. Index hírportál. 2016.12.12. Elérhető: http://index.hu/tudomany/2016/12/12/magyarorszag_nem_hisz_az_orvostudomanynak/
7. Molnár AK. Új vallási jelenségek. In: Lugosi, Á, Lugosi G (eds.) Szekták, új vallási jelenségek. Budapest: Pannonica Kiadó, 1998.
8. Van Wolputte S. Hang on to your self: of bodies, embodiment, and selves. Ann Rev Anthropol 2004;33:251–269.
9. Köteles F, Simor P, Czető M, Sárog N, Szemerszky R. Modern health worries – the dark side of spirituality? Scand J Psychol 2016;57(4):313-20.
10. Kleinman A. Concepts and a model for the comparison of medical systems as cultural systems. Soc Sci Med 1978;12(2B):85–95.
11. Helman CG. Culture, health and illness. Oxford: Butterworth-Heinemann, 1994.
12. Geertz C. Az értelmezés hatalma. Budapest: Osiris Kiadó, 2001.