Terápiák kombinálása a pszichoszociális onkológiában

June 22, 2016

 

Az érintettek azt a pillanatot, amikor megtudták, hogy a kivizsgálás rákbetegséget igazolt, leggyakrabban „derült égből villámcsapásként” jellemzik. Mindenkit – betegeket, családtagokat egyaránt – sokként ér a diagnózis, és közlésének pillanatában gyökeresen megváltozik az életük.

Az onkológiai betegség és a kezelések következtében számos változással, veszteséggel kell szembenézniük. Elvész az egészség és egészségbe vetett bizalom, a biztonságérzet, az addigi egyéni és családi életcélok, a kontrollérzet. A betegségből eredő étvágytalanság, fogyás, energiátlanság, a csonkoló műtétek vagy terápiás mellékhatások – például hajhullás – következtében megváltozik a beteg korábbi testképe, gyakran elvész a libidó.

Rövidebb-hosszabb időre nem tudják folytatni munkájukat: az addig a mindennapok szerves részét képező, jól ismert munkahelyi környezetet felváltja a kórházi környezet és az otthon töltött idő. Ez befolyásolhatja az egzisztenciát, megváltozhatnak a korábban kialakított családi szerepek.

A változásokon túl a betegek életében gyakran beszűkülnek, ezzel szemben a családtagok mindennapjaiban gyarapodnak a feladatok. A hozzátartozók esetében ez túlterhelődéshez vezethet. A megváltozott élethelyzetek magukkal vonják a munkahelyi, baráti kapcsolatok változását is.

A fizikális és lelki megterhelések hatására az érintettek is lehetnek átmenetileg vagy tartósan zárkózottabbak. A rákbetegséggel a köztudatban szorosan összekapcsolódik a súlyos, halálos betegség, szörnyű szenvedés gondolata, ez gyakran megnehezíti a beteg környezetében élők kapcsolattartását is – tapasztalatok híján nem tudják, mit is mondhatnának, mit is tehetnének.

A fenti sorok – amelyek hosszasan próbálják összefoglalni, de még így sem terjedhetnek ki az összes lehetséges változásra és veszteségre – jól tükrözik, hogy a test súlyos, életet veszélyeztető betegsége során megérintődnek az élet pszichés, egzisztenciális és spirituális területei is. A nehéz élethelyzetek, a kezelések, azok mellékhatásai, a gyógyulás bizonytalansága, a testi változások, a krízisek halmozódása, az egzisztenciális helyzet változása, a veszteségek minden egyes beteg és családtagjai esetében sokféle, sajátos, egyedi kombinációban jelentkezhetnek, hasonlóan a rákbetegségre adott felfokozott lelki jelenségekhez.

A distressz mint a betegségre adott természetes reakciók – hangulatingadozás, szorongás, félelem, evés- és alvászavarok, érzelmi kitörések, depresszív tünetek – felismerése és kezelése olyan fontos a betegséggel való megküzdés szempontjából, hogy 2010-ben a Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság (IPOS) javasolta és irányelvébe foglalta, hogy az onkológiai ellátás során ez hatodik vitálisjelként kerüljön be az életfontosságú jelek mérése közé. A distressz beazonosítására, mérésére a mindennapi gyakorlatban is jól alkalmazható, gyors, hatékony szűrőmódszer szolgál, amely egy problémalistát és egy hangulathőmérőt foglal magába (1, 2).

A diagnózis felállításától, az egész betegség lefolyása során minden egészségügyi és szociális ellátással foglalkozó szakember – kompetenciájának megfelelően – felelősséggel tartozik az onkológiai betegek és hozzátartozóik pszichoszociális támogatásáért és ellátásáért. Mindannyian részt vesznek a hatékony tájékoztatásban és betegellátásban, valamint az ennek alapját képező kommunikációban, amely során elkerülhetetlen az általános érzelmi támogatás és az egyénre szabott problémák, tünetek feltérképezése, a szükségletek és igények alapján a beteg szakellátásba irányítása és bátorítása ennek elfogadására.

Kezelőorvosuk egyetértésével és javaslatával a betegek nagyobb arányban veszik igénybe a pszichoszociális támogatást. A stresszkezelést, aktív megküzdést, érzelmi feldolgozást segítő, hatékony terápiák által javul a betegek testi-lelki közérzete, ami visszahat a kezelőorvossal és az onkoterápiákkal való együttműködésére, ennek következtében pedig hozzájárul az életminőség és a gyógyulási esélyek javulásához.

Az onkológiai diagnosztika és terápiás eljárások fejlődésével párhuzamosan bontakozott ki a rákbetegek és hozzátartozóik pszichoszociális támogatásának elmélete és gyakorlata (1, 2). A dinamikusan fejlődő határterületi tudományág ötvözi az onkológia, a pszichológia, a szociológia és a pszichiátria szemléletét és módszertanát.

Magyarországon az első pszichoonkológiai ambulancia az Országos Onkológiai Intézetben 1988-ban kezdte meg működését. A pszichoszociális támogatás integrálását az onkológiai ellátásba elősegítették az elmúlt, lassan 30 évben egyre nagyobb számban megalakult munkacsoportok és a Magyar Pszichoonkológiai Társaság folyamatos jelenléte a szakmai konferenciákon, képzéseken, valamint a 2006-ban megjelent Nemzeti Rákellenes Program, amely kimondta: „Az onkológiai betegek lelki segítségnyújtása elválaszthatatlan a szomatikus ellátástól.” Ezt tükrözi a korábban használt „pszichoonkológia” és/vagy „onkopszichológia” helyett az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerülő „pszichoszociális onkológia” elnevezés is.

A betegséget megelőző és a rákbetegség lefolyása során észlelhető lelki jelenségek, tünetek vizsgálata, kezelése, valamint a kutatás és a megelőzés többszintű ellátási formaként valósul meg. A pszichoszociális támogatást végző szakemberek legismertebben és legjellemzőbben az onkológiai centrumokban a team tagjaiként vesznek rész a gyógyító munkában, hozzájárulva az egyénre szabott, minőségi kezeléséhez.

A pszichoonkológiai ellátást azonban más ellátási keretek között – például civil szervezetek, magánrendelés – is megtaláljuk. Szerves részét képezi a hospice – intézményi és otthoni – ápolásnak is. Ritkábban fordul elő, hogy pszichiátriai vagy pszichoterápiás intézmény keretei között valósul meg.

 

Saját tapasztalatok

A Nyírő Gyula Kórház OPAI Pszichiátriai Szakambulanciáján 2013 februárjától, heti egy napon működik a Pszichoonkológiai Ambulancia. A különböző súlyosságú rákbetegségben szenvedő és a kórlefolyás más-más szakaszában lévő, pszichés panaszokkal, tünetekkel – előzetes telefonbejelentkezés alapján az ország egész területéről – jelentkező onkológiai betegek és hozzátartozóik számára a tanácsadást, betegvezetést, támogató pszichiátriai és pszichoterápiás kezeléseket – az onkológiai kezelésekkel összehangolt, egyéni kezelési terv alapján – egyéni és csoportos formájában végezzük. Ez kezdetben egyéni pszichés támogatás, szükség szerint gyógyszeres kezelés, valamint a test és lélek kapcsolatát erősítő, a Simonton házaspár által kifejlesztett, relaxációt és imaginációs technikát magába foglaló „Gyógyító képzelet” csoport és klub formájában egy pszichiáter-pszichoterapeuta szakorvos közreműködésével valósult meg. 2014 elején az ellátás egy pszichoterapeuta-sugárterapeuta szakorvossal, a kezelési paletta pedig Do-in tornával, kézműves foglalkozással, az aktív megküzdést és érzelmi feldolgozást segítő „Nem mondhatom el senkinek” analitikus csoporttal és zenecsoporttal gazdagodott (1. táblázat).

 

1. táblázat. A Pszichoonkológiai Ambulancia (POA) programjai
Minden szerdán:

9:30–11:00 „Gyógyító képzelet” csoport
vezeti: dr. Prezenszki Zsuzsa

11:45–13:15 „Nem mondhatom el senkinek…” csoport
vezeti: dr. Kegye Adrienne

Minden hónap első szerdáján:

15:30–16:30 Zenecsoport

16:30–17:30 „Gyógyító képzelet” klub

Bejelentkezés: + 36-1-452 9408
naponta 8:30–13:00

 

A pszichoterápiás munkában elsősorban kognitív és analitikusan orientált módszereket alkalmazunk – az ambulancia orvosainak speciális képzettsége, illetve beállítódása alapján –, zömében szupportív célkitűzéssel, amelyek a pszichés tünetek kezelésén túl a betegséggel, kezelésekkel kapcsolatos érzelmi feldolgozást és az aktív megküzdést segítik.

Az onkológiai diagnózisok közül leggyakrabban az emlőrák, a pszichiátriai diagnózisok közül pedig a „súlyos stresszre adott reakció”, a „kevert szorongásos és depressziós zavar” és az „egyéb kevert szorongásos zavarok” fordultak elő.

Az elmúlt két évben érdekfeszítő tapasztalatokat szereztünk a terápiás lehetőségeink kombinálásával és integrálásával: annak ellenére, hogy terápiás kereteink és lehetőségeink szűkek, mégis a terápiás modalitások és kiegészítő programok összehangolásával egyénre szabott, hatékony segítséget nyújthatunk a betegséggel való megküzdésben, érzelmi élményfeldolgozásban a páciensek és családtagjaik számára, a distressztől a súlyosabb pszichiátriai zavarok kezelését is biztosítva.

Azt tapasztaltuk, hogy a páciensek az egyéni és csoportos terápiákat, valamint a klubfoglalkozásokat részesítik előnyben. A mozgással és szabadidős tevékenységgel foglalkozó csoportok látogatottsága kisebb volt, lassan ezek meg is szűntek. Azonban szoros kapcsolatot tartunk más – az onkológiai betegek számára szerveződő, hitelesen működő – civil szervezettel, alapítvánnyal, az ottani lehetőségeket is integrálva a kezelésbe.

A nemzetközi és hazai statisztikákat is figyelembe véve számolni kell vele, hogy a daganatos betegek körében gyakori a komorbid pszichés zavarok előfordulása. A daganatos betegség okozta krízishelyzet kapcsán kialakulhatnak pszichiátriai tünetek, vagy a már meglévők súlyosbodását észlelhetjük. Ennek felismerése és kezelése jelentősen segítheti a complience javulását, ezen keresztül a sikeres megküzdést, illetve a megfelelő életminőség tartós elérését. Célunk az is, hogy az onkológiai és pszichiátriai betegségek kettős tabuját oldjuk, és elérhetővé tegyük az érdemi segítséget.

 

Irodalom

  1. Rohánszky M, Kegye A, Molnár M, Boda É, Kapitány Zs (eds.) Pszichoszociális onkológia – Gyakorlati útmutató a komplex betegellátáshoz. Budapest: Zafír Press, 2014.
  2. Prezenszki Zs, Kegye A, Molnár M. Pszichoonkológia. In: Füredi J, Németh A (eds.) A pszichiátria kézikönyve. Budapest: Medicina, 2015. pp. 768-781.

Látta már?

A DrHírek oldal alapvető célja az orvostársadalom számára hazai és nemzetközi cikkek rövid összefoglalása. A videók célja, hogy rövid összefoglalók által segítse a nézőt a számára érdekes információk további megismerése felé terelni. 

Olvasta már?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

eConsilium bejelentkezés

eConsilium bejelentkezés