Demens betegek a háziorvosi gyakorlatban – I.

Gyakoriság, kockázati tényezők, korai tünetek

A demencia a kognitív funkciók hanyatlásával járó, folyamatos leépülést okozó agyi tünetcsoport. A népesség átlagéletkorának emelkedése a demens betegek számának növekedésével jár, komoly terheket róva a betegre, annak közvetlen környezetére, valamint a szociális és egészségügyi ellátásra. Az időben megkezdett kezelés késlelteti a betegség progresszióját, a tünetek enyhítésével javítja a betegek életminőségét.

Gyakoriság

A demens betegek száma, aránya nehezen meghatározható. Nemzetközi felmérések alapján Európában a 60 év feletti lakosság 6%-a (a 90 év felettiek közel 30%-a) szenved demenciában. Ennek alapján Magyarországon jelenleg 150-300 ezer ember lehet érintett különféle eredetű és súlyosságú demenciában. Szakellátás keretében történő kivizsgálásra a demens betegek kevesebb mint 20%-a jut el (1), becslések szerint az érintettek csupán 3%-a részesül megfelelő kezelésben (2).

Etiológia

Míg a fiatalkori demenciák kialakulásában döntően valamilyen agyat ért károsodás (trauma, stroke, gyulladás, toxikus károsodás stb.) játszik szerepet, a 65 év feletti korosztálynál a tünetek előzmények nélkül, fokozatosan progrediálva alakulnak ki. A kockázati tényezők egy része nem befolyásolható. Idetartozik például az életkor (65 év felett ötévenként megduplázódik a demencia előfordulásának gyakorisága), a nem (időskorú férfiaknál 8%, nőknél 17%) vagy a genetikai tényezők (korai típusú Alzheimer-kórban szenvedő betegek csaknem 60%-ánál mutatható ki pozitív családi anamnézis) (3). A kockázati tényezők nagyobb része ugyanakkor átfedést mutat a szív- és érrendszeri kockázati faktorokkal, amilyen például az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség. (Az inzulinrezisztencia következtében megemelkedett inzulinszint és az Alzheimer-kórban megfigyelt agyi eltérések között összefüggést fedeztek fel.) A magas vérnyomás, a dohányzás, az érelmeszesedés okozta keringészavar pedig a vascularis demencia kockázatát fokozza. A tartósan emelkedett szérumkoleszterin-szint hozzájárulhat ahhoz, hogy az idegsejtekben az Alzheimer-kórra jellemző plakkok felszaporodjanak (3). Ez egyben azt is jelenti, hogy a szív-ér rendszeri kockázati tényezők csökkentésével, a krónikus betegségek időben elkezdett, megfelelő kezelésével a demens esetek gyakorisága is csökkenthető lenne.

Egyfajta védelmet jelent a szellemi hanyatlással szemben a rendszeresen végzett „agytorna”. Magasabb iskolai végzettségűek körében kisebb a demencia gyakorisága, a rendszeresen végzett szellemi tevékenység (olvasás, írás, keresztrejtvényfejtés, rajzolás, festés, idegennyelv-használat) felére csökkenti a demencia kialakulásának esélyét. Ugyancsak kedvező hatást igazoltak a zenehallgatás, a hangszeres gyakorlás, a rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a mérsékelt alkoholfogyasztás esetében. A társas támogatás, a megfelelő szociális háló, az emberi kapcsolatok komoly egészségvédő funkcióval rendelkeznek – ezek hiánya esetén a demencia kialakulásának kockázata másfélszeres.

Az időskori demenciák 60-80%-a Alzheimer-kór, valamivel több mint 10%-a vascularis demencia, illetve kevert típusú (Alzheimer-kór+vascularis) demencia. A fennmaradó demenciákat a jóval ritkább Lewy-testes, a Parkinson-kór, a frontotemporalis, a prionbetegség, az alkoholos eredetű, a Huntington-kór, illetve a fokozott agynyomás következtében kialakult formák jelentik.

Tünetek

Alzheimer-kór esetében a neurodegeneratív folyamatok 20-30 évvel is megelőzhetik a betegség manifesztálódását. A prodromalis szakasznak tekintett enyhe kognitív zavar felismerése, a megnövekedett kockázatú személyek kiszűrése különösen fontos a kezelés időben történő elkezdése, a progresszió lassítása szempontjából. A demencia korai tüneteinek észlelése a lappangó kezdet, a változatos klinikai kép (a személyiség, az iskolázottság, az általános egészségi állapot, valamint a társadalmi helyzet okozta egyéni variációk) és a betegségbelátás hiánya miatt nem könnyű feladat.

A legjellemzőbb tünetek az alábbiakban foglalhatóak össze (4, 5):

Memóriazavar: A rövid távú memória hanyatlása a leggyakoribb, legkorábbi tünet, a beteg aktuális eseményekről, azok részleteiről feledkezhet meg, elfelejti, használati tárgyait hová tette, az új információk befogadása nehézségekbe ütközik.

Problémák a mindennapi feladatok elvégzésében: Banki/háztartási ügyintézés, ételkészítés, háztartási készülékek működtetése, bevásárlás, nehézségek autóvezetés során.

A figyelem hanyatlása: Gondot okozhat a beszélgetés fonalának, film, könyv cselekményének követése, gyakori a visszakérdezés, visszatérés ugyanahhoz a témához.

Zavarok a nyelvhasználatban: Szótalálási nehézség, a fogalmak körülírása, az írás, beszéd értelmezhetetlenné válása.

Időbeli és térbeli dezorientáltság: Az éjszakát és a nappalt a beteg összekeveri, ismerős környéken eltéved, elfelejti, hol van és hogyan került oda.

Csökkent ítélőképesség: Nem az évszaknak megfelelő öltözködés, gyanakvás, szorongás, ingerlékenység, szorongás olyan helyzetekben, amikor a memóriazavar nehezíti a döntést.

Személyiségváltozás, viselkedésbeli változások: Az érdeklődés beszűkülése, passzívvá válás, az iniciatíva hiánya.

Átlagosan másfél év telik el – a család által felismert – szellemi hanyatlás megindulása és az első orvosi konzultáció között. A diagnózis felállítása további időveszteséget okoz, így a betegség – farmakoterápiás szempontból kritikus – egyharmada kezelés nélkül múlik el (6). Többnyire a háziorvos az első szakember, aki találkozik a demens beteggel, kapcsolatban áll a beteg családjával, ismeri és gondozza krónikus betegségeit, észlelheti a szellemi hanyatlás korai jeleit. Ugyanakkor az alapellátás (általában az egészségügyi ellátórendszer) túlterheltsége rontja ennek eredményességét.

A demenciával kapcsolatban – mint sok más, krónikus betegség esetében – is igaz, hogy érdemes gondolni, figyelni rá. Gyorsan, egyszerűen (szakdolgozók bevonásával) elvégezhető tesztek segítségével az érintett korosztály szűrése megoldható, a progresszió lassításával a beteg (és környezete) életminősége javítható.

Irodalom

1. Gyarmati A. Demensek a szociális ellátórendszerben. Kapocs 2010;9(2): 36-47.
2. Kálmán J, Papp E, Pákáski M. Hogyan vegyük észre? Dementiaszűrés az alapellátásban. LAM 2014;24(1-2):11-22.
3. Palik É. A dementia kockázati és védőtényezői. Preventissimo honlap 2013.10.01.
4. Varga G. Demencia (szellemi hanyatlás) korai tünetei. Varga Gábor dr. honlapja
5. Burns JM, Morris JC. Enyhe kognitív zavar és az Alzheimer-kór korai formái: gyakorlati útmutató a korai felismeréshez és diagnosztikához. Budapest: Zafír Press; 2013.
6. Kovács T. Az Alzheimer-kór diagnosztikai kritériumainak fejlődése. LAM 2013;23(5-6):263-270.

A megjelenést a Pfizer Kft. támogatta.