Milyen lehetőségei vannak a háziorvosi praxisban a komplex, pszichoszomatikus betegellátásnak? A bemutatott esettel azt a gyakorlatot kívánja szemléltetni a szerző, hogy a pszichoszomatikus betegellátás nem kevesebb testi törődést, hanem több érzelmi ráhangolódást, figyelmet jelent. A „vagy testi, vagy ha nem, akkor lelki” dichotómiája helyett a komplex, biopszichoszomatikus szemléleten alapuló orvoslás fontosságára hívja fel a figyelmet.
A huszonéves csinos lány eddig nem járt a háziorvosi rendelőmben, először találkozunk. Feltűnik, hogy tikkel, rángatózik a szeme, s ez felkelti kíváncsiságomat: mitől feszült, mi bántja? Természetesen erre nem kérdezek rá, hanem érdeklődve fordulok felé, hogy szabadon elmondhassa, mi hozta el hozzám.
A következőket sorolja: Már hónapok óta alhasi fájdalma van. Több nőgyógyásznál is járt, mivel a fájdalom szexuális együttlétkor erősebb, ezért úgy gondolta, nőgyógyászati a probléma. A nőgyógyászok kivizsgálták, nem találtak eltérést. Belgyógyászati kivizsgálást javasoltak.
Az anamnézis felvételekor kiderül, barátjával él harmonikus párkapcsolatban. Fél éve nem élnek szexuális életet a fájdalom miatt. Barátja türelmes, annyira szereti, félti őt. Széklete, vizelete rendben van, nem hízott, nem fogyott, az alhasi fájdalom estére erősebb, étkezéssel nem függ össze, láza nincs, erőnléte nem romlott.
Vizsgálatakor az alhas bal oldalában és a bal oldali sacroiliacalis ízület felett jelez nyomásérzékenységet. Tartási rendellenessége is feltűnik: fokozott lumbalis lordosis, enyhe scoliosis.
Családi anamnézise felvételekor megemlíti, hogy anyja petefészek-daganat miatt halt meg, amikor ő 17 éves volt. Nehezen és későn ismerték fel a bajt. „Ugyanitt fájt neki” – mondja aggódva, és mutatja a helyet a hasán.
Az anamnézis és a fizikális vizsgálat alapján nem gondolok komolyabb belgyógyászati betegségre. Előfordulhat azonban, hogy például a sacroileitis, ami akár egy autoimmun megbetegedés előfutára lehet, az alhasba sugárzik. Vagy a tartási rendellenesség miatti fájdalom sugározhat előrefelé a hasba. Ezt erősíti, hogy a panaszok estére erősödnek.
Úgy gondolom, hogy a fiatal betegem panasza és édesanyja betegsége, halála összefügg. Az anya akkor halt meg, amikor egy lánynak nagy szüksége lett volna a női mintára, a támogatásra női szerepében. Elakadt gyászreakció is okozhatja a tüneteket.
A betegnek a következőket mondom: „Nem hiszem, hogy belgyógyászati oka van a panaszoknak, de a biztonság kedvéért egy labor- és egy hasi ultrahangvizsgálatot csináltatunk. Valószínűbbnek tartom, hogy a tartási rendellenesség, esetleg ízületi gyulladás fájdalma sugárzik a hasba, ezért gerinc-röntgenvizsgálatot és ízületi röntgent is készítünk. Ha egy fiatal lány elveszti az édesanyját, az nagyon nehéz helyzet. Sokszor hosszabb idő kell a veszteség feldolgozásához. Időnként testi tünetek jelezhetik, hogy a gyászmunka megakadt. Biztosan szorongató érzés, hogy pont ugyanott fáj önnek, mint az édesanyjának. Növelheti aggódását, hogy későn fedezték fel édesanyja betegségét. Gyakran előfordul, hogy a szeretett, elvesztett személy tüneteit átvesszük, és ezzel kicsit úgy érezhetjük, hogy továbbra is velünk van. A mozgásszervi fájdalom bekapcsolja az érzelmeket, felerősítve a félelmet, ami tovább erősíti a fájdalmat, erre fokozódik az aggódás, ami megint csak növeli a fájdalmat és így tovább. Mint egy mókuskerék. A leletekkel visszavárom, és akkor megbeszéljük, hogyan tovább.”
A labor- és hasi ultrahanglelet negatív volt, egyik sem utalt gyulladásra. A gerincröntgen alátámasztotta a tartási rendellenességet, a scoliosist.
A lánynak gyógytonát javasoltam, amit egyéni és csoportos formában el is kezdett. A beteg alhasi fájdalmai rövid időn belül csökkentek.
Fontosnak tartottam, hogy egy alkalommal rendelési időn kívül leüljünk kettesben megbeszélni a pszichés problémákat, illetve azok megoldását. Ekkor elmondta, hogy nem volt jó kapcsolata az anyjával. Úgy érzi, nem tudna gyermeket vállalni, mert attól fél, hogy rossz anyai mintát örökítene tovább.
Jeleztem neki, hogy az anyjával kapcsolatban érzett negatív érzések elakadást okozhatnak a gyászmunkában, de ezeket fel lehet dolgozni. Elmondtam, hogy a testi tünetei összefüggnek a félelmeivel, ezért nem csodálkozom, hogy fájdalmas a szexuális együttlét. A teste így tiltakozik a teherbe esés, az anyai szerep ellen.
A beszélgetés végén készen állt arra, hogy egy pszichoterapeutát felkeressen.
Ha a fizikális kivizsgálás eredménye negatív, és ezt követően küldjük a pácienst pszichológushoz, ez két olyan üzenetet is közvetít, ami káros hatású. Az orvosi kivizsgálás ilyen algoritmusa önmagában is hamis üzenetet hordoz, miszerint az a fontos, hogy minden testi betegséget diagnosztizáljunk vagy kizárjunk, az érzelmi problémák másodrangúak. A másik káros hatású üzenet pedig az, hogy a beteg az orvos számára addig fontos, amíg a testi panaszait, tüneteit vizsgálja, és semmilyen módon nem keresi az összefüggést a beteg érzelmei és a testi tünetei között. Ezzel ugyanazt tesszük, amit a beteg: lehasítjuk az érzéseket, és nem tudatosítjuk. Így viszont a beteg nem érti, hogy miért kellene pszichológushoz mennie, hiszen neki a hasa fáj. Tehát devalválom az érzelmi, kapcsolati problémákat, és erősítem a betegben a testi és érzelmi tünetek szétválasztását.
Happy end: A beteg banális vírusfertőzés miatt keresett fel néhány hónappal később. Alig ismertem rá! Derűs volt, vonásai kisimultak. Tornázik, pszichoterápiába jár.
