Alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók – pszichológiai támogatás gyorsan, egyszerűen

Az alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók gyorsan és rugalmasan alkalmazhatóak a mindennapi orvosi praxis rohanásában is. Nem egyszerű „támogató beszélgetésről” van szó: szigorúan meghatározott elméleti alapjaik és módszertanuk van, specifikus beavatkozásnak számítanak. Ilyenek a pszichológiai elsősegély, a motivációs interjú, a problémamegoldó tréning, a megoldásközpontú tanácsadás, a barátságpad.

A pszichoterápiák az orvoslás bizonyítékokon alapuló módszerei közé tartoznak, számos mentális zavar esetén pedig első választandó kezelést jelentenek. A pszichoterápiás technikák azonban nemcsak a lege artis mentális zavarok kezelésében válnak be – és lehetnek fontosak. Számos testi betegséget kísérnek pszichológiai tünetek (leggyakrabban szorongás, a betegséghez és az orvos által ajánlott kezeléshez való irracionális viszonyulás és következetes együttműködési problémák, hogy csak a leggyakoribbakat említsem), és ezek megfelelő kezelése döntően meghatározhatja az orvos-beteg kapcsolatot és a terápia kimenetelét. Persze nem lehet minden beteget pszichológushoz küldeni (nem is mennének), ugyanakkor a szorongásokkal, a betegséggel való irracionális viszonyulással kezdenünk kell valamit. Mindez szükségessé teszi, hogy legyenek olyan pszichológiai módszereink, amelyet a mindennapi orvosi praxis rohanásában is könnyen – és hatékonyan – alkalmazni tudunk.

Az általános orvosi praxisból jövő igények azonban csak az egyik okai a könnyű és gyors pszichológiai beavatkozásokkal kapcsolatban felmerült igényeknek. Korábbi, az E-pszichoterápiákkal foglalkozó írásunkban már említettük, hogy ezeket főként a pszichoterápiák korlátozott elérhetősége hívta életre. Ez a fejlett országokban, így az Európai Uniós tagállamok többségében is probléma (1, 2) – a pszichoterápiák vagy a magánpraxisban vagy hosszas várólistákon keresztül érhetőek el. A kevésbé fejlett egészségüggyel rendelkező országokban a pszichoterápia gyakorlatilag elérhetetlen, pedig igények éppen úgy volnának rá. Ezek az igények motorjává váltak az E-pszichoterápiák fejlődésének, ugyanakkor továbbra is megoldatlan maradt az orvos-beteg kapcsolat nehéz személyes helyzeteinek a kezelése. Ezek a helyzetek könnyen elsajátítható és gyorsan, hatékonyan alkalmazható módszereket kívántak. Ilyen módszerek pedig hamarosan megszülettek.

Az egyik ilyen módszer a pszichológiai elsősegély (manapság inkább a „mental health first aid” kifejezést használják)(3). Ezt elsősorban humanitárius katasztrófák és háborús helyzetek elszenvedői támogatására fejlesztették ki, és elsődleges célja az ezekben a helyzetekben szinte törvényszerűen jelentkező akut stresszzavar gyors, egyszerű kezelése. Ennek óriási jelentősége van, nemcsak a pillanatnyi pszichés feszültség csökkentése érdekében, hanem a következményes mentális zavarok (poszttraumás stresszzavar, depresszió, öngyilkos viselkedés, szerhasználat) megelőzésében is.

Akut stresszzavar azonban nemcsak humanitárius katasztrófák kapcsán lép fel, hanem a hétköznapok nehéz helyzeteiben is. A leggyakoribb ilyen helyzetek: baleset, bántalmazás, hirtelen szembesülés súlyos betegséggel vagy halállal, súlyos személyes krízis. A helyzetek természetéből adódóan a szenvedő alanyok döntő többsége kapcsolatba kerül az egészségügyi ellátással, és az ellátás szempontjából sem mindegy, hogyan kezeli le az ellátó személyzet az akut stresszt. Mindezek miatt a pszichológiai elsősegély fontos részét kell képezze az egészségügyi dolgozók eszköztárának (4).

A másik ilyen, az egészségügyben hihetetlenül népszerűvé vált módszer a motivációs interjú. Eredetileg Miller és Rollnick fejlesztették ki szenvedélybetegek kezeléssel kapcsolatos motivációjának növelésére (5). A beszélgetés négy strukturált lépésben segíti a kételkedő és bizonytalan motivációval rendelkező beteget abban, hogy saját maga megtalálja azt a belső erőt, amely segítségével a nehézséget jelentő és népszerűtlen orvosi javaslatokat (diéta betartása, életmódváltás, együttműködés a kezeléssel, leszokás az alkoholról) meg tudja valósítani. A módszer legjobban nem az addiktológiában, hanem a krónikus betegek (például cukorbetegek) gondozása terén vált be, elsősorban a terápiás adherencia és az életmódváltozásokkal való compliance javításában (6).

A gyakorlatban számos egyéb módszer is terjedőben van, ilyenek például a problémamegoldó tréning módszere (sokproblémás, hátrányos helyzetű betegek vagy öngyilkosságot többször elkövetők támogatása), a megoldásközpontú tanácsadás (sokproblémás családok támogatása) és így tovább. Könnyű alkalmazhatóságuk miatt a WHO kifejezetten támogatja a módszerek terjedését, a WHO-honlapról egyre több módszer kézikönyve tölthető le, egyre több nyelven és természetesen ingyenesen.

S természetesen nem hiányoznak a hatékonyságvizsgálatok sem. Talán a legnagyobb visszhangot (a cikk a JAMA-ban jelent meg) az utóbbi időben a Zimbabwéban megvalósított Friendship Bench (barátságpad) program váltotta ki – az alacsony intenzitású intervenciókra kiképzett segítők infrastruktúra hiányában egy utcai padon ülve adtak pszichológiai segítséget (7).

Az ilyen és ehhez hasonló módszereket hívjuk alacsony intenzitású pszichológiai intervencióknak. Ezek a módszerek gyorsan és rugalmasan alkalmazhatóak. Ugyanakkor nem egyszerű „támogató beszélgetésről” van szó: szigorúan meghatározott elméleti alapjaik és módszertanuk van, specifikus beavatkozásnak számítanak – csak megtanulásuk sokkal gyorsabban megy, mint egy specifikus pszichoterápiás módszeré.

Ugyanakkor korlátaik is vannak és a specifikusan indikált pszichoterápiát nem helyettesítik – a pszichológiai elsősegély például hangsúlyozottan „elsősegély” módszer, aminek a gyors segítségnyújtáson túl a szaksegítség mielőbbi elérése is a célja – ideértve egyaránt az organikus és szükség esetén a pszichológiai szaksegítséget is. S bár a pszichoterápiát nem helyettesítik, pótolhatatlan segítséget jelentenek a hétköznapok egészségügyi, illetve tágabb értelemben segítő gyakorlatában.

Irodalom

1. Woelbert E. Psychotherapy for mental illness in Europe. An exploration on the evidence base and the status quo. JRC Science and Policy Report, European Comission.
2. Purebl Gy, Petrea I and the JA WP4 collaborative workgroup. Joint action on mental health and well-being: depression, suicide prevention and E-health. Situation analysis and recommendation for action. Mental Health and Well-being honlapja, 2016.
3. WHO, War Trauma Foundation and World Vision International. Psychological first aid. Guide for field workers. WHO honlapja
4. Kavan MG, Elsasser GN, Barone EJ. A háziorvos szerepe az akut stressz zavar ellátásában. Orvostovábbképző Szemle 2013;10(1):1-7. (újraközlés)
5. Miller WR, Rollnick S. Motivational Interviewing, Third edition: Helping people change. NY: Guilford Press, 2012.
6. Hettema J, Steele J, Miller WR. Motivational interviewing. Annual Review of Clinical Psychology 2005;1:91-111.
7. Chibanda D, Weiss HA, Verley R, et al. Effect of a primary care–based psychological intervention on symptoms of common mental disorders in Zimbabwe. A randomized clinical trial. JAMA 2016;316(24):2618-26.