Mikor gondoljunk a cardiovascularis rendszer betegségei és a szorongás összefüggésére? Milyen panaszok, tünetek irányíthatják figyelmünket erre? Milyen diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai lépéseket érdemes/szükséges megtenni? Milyen terápiát vállalhat a családorvos, mikor küldje tovább a beteget másik szakorvoshoz? Milyen gondok, problémák merülhetnek fel, ha a szorongásos kórképeket nem ismerik fel, kezeletlenül maradnak? Ezekre a kérdésekre szeretne a szerző választ adni a gyakorló családorvos szemszögéből.
A szorongás, a coronariabetegség és a hypertonia igen gyakori állapotok az elsődleges ellátásban, és a szorongás fontos előrejelzője lehet a későbbi cardiovascularis eseményeknek.
Az elmúlt hetek úgy hozták, hogy praxisomba több olyan beteg jelentkezett, akiknek – elmondásuk szerint – eddig nem lehetett beállítani a vérnyomását. Végtelenségig ingadozott, sok kísérő tünettel, szédüléssel, fejfájással, levertséggel párosult.
Esetismertetések
Első beteg
Egy 59 éves férfi, aki az interneten talált rám, már reménytelennek tűnő, elkeseredett állapotban volt. Hónapok óta 200 Hgmm körüli vérnyomásértékei voltak, az orvosok képtelenek voltak beállítani a vérnyomását. Rengeteg orvostól rengeteg gyógyszert kapott már. Súlyosbítja helyzetét cukorbetegsége, elhízása, krónikus vesebetegsége is.
Találkozásunkkor elmondta, hogy nagyon érzékeny lelkületű, tudja, hogy sokat szorong, ez befolyásolja vérnyomását. Szinte sugallta, hogy adjak antidepresszánst. Adtam. Átalakítottam a magas vérnyomásra szedett gyógyszereit is korszerűbbekre, stabilabb hatásúakra. Részletesen megbeszéltük életmódját, a szükséges változtatásokat.
Már két hét elteltével szinte kicserélték, az addig bús képű, elkeseredett ember megfiatalodott. Mosolyogva, könnyedén jött be a rendelőbe. Elmondta, hogy sokkal jobban érzi magát, otthon mért vérnyomásértékei csökkennek. Elkezdett ismét sportolni, hiszen fiatalkorában versenyszerűen tette, jólesik neki. Már csak három-négy hetente találkozunk. Vérnyomásértékei szinte normálisak, szorongása, alvászavara megszűnt, jól érzi magát.
Második beteg
A másik betegem története számomra kudarccal végződött. Amikor ingadozó vérnyomása és rosszullétei hátterében pszichés eredetet sejtettem és ezt vele közöltem, megsértődött és átkérte magát másik orvoshoz. Nem tudta elfogadni, hogy szorong, hogy pánikrohamai vannak.
Sajnos, ez a történet is tipikus, sok esetben nagyon nehéz megértetni betegünkkel, hogy panaszai hátterében pszichés eredet áll, ezt kellene kezelnünk. A szorongó beteg a számtalan negatív eredmény ellenére sem hiszi el, hogy nincs súlyos betegsége: infarktusa, agydaganata, bélelzáródása, cukorbetegsége, rákos megbetegedése.
Statisztikai adatok
Európában a mentális zavarok jelentik a XXI. század legnagyobb egészségügyi kihívását.
Magyarországon a nők háromszor gyakrabban lesznek pánikbetegek, mint a férfiak. Ezt valószínűleg szociális és társadalmi tényezők okozzák. Mi történik a férfiakkal? Lehet, hogy ők a kocsmában vagy otthon alkoholba fojtják szorongásaikat?
Idősebb korban a pánikbetegséget nehezen ismerik fel, mert a testi tünetek elfedik, például a hypertonia. Az úgynevezett „terápiarezisztens”, nehezen beállítható, ingadozó, szélsőséges értékeket mutató vérnyomás hátterében sokszor áll lelki betegség, így szorongás, depresszió, pánikbetegség. A pánikbetegség labilis magas vérnyomással való szövődése ma az idősebb korosztályban elérheti az 50%-ot is. A hypertoniás krízis félelme pánikrohamot provokálhat, és a pánikbeteg szorongása gyakran vezet hypertoniához.
Major depresszióban a hypertonia gyakorisága 25-40%. Klinikai depresszióban szenved a frissen diagnosztizált koszorúérbetegek 18%-a, a kórházban kezeltek 23%-a. A depressziós, de kardiálisan egészséges emberek 4,5-szer gyakrabban esnek át infarktuson, mint az egészségesek. Infarktus után 18 hónapon belül a depressziós betegek 17%-a hal meg, szemben a nem depressziósak 3%-ával.
Ezek az adatok a kardiológusok és pszichiáterek fokozottabb együttműködésére hívják fel a figyelmet.
A családorvos feladata
A pánikbetegek, szorongók, depressziósok többsége a családorvosához fordul panaszaival. A háziorvosnál jelentkező betegek legalább 30%-a depressziós, így az orvos felelőssége, hogy felismerje a szerteágazó panaszok és tünetek mögött a lelki eredetet, és ennek megfelelően kezelje betegét.
A kivizsgálások során nyert leletek eredményei sokszor negatívak, a betegnek azonban továbbra is fennállnak a panaszai, amelyekre az orvos nem talál magyarázatot, nem gondol lelki betegségre, ezért egyre inkább zavarja a beteggel való találkozás. Kínjában elküldi konzíliumba egyéb szakorvosokhoz.
Ha pedig az orvos visszautasítja a sok felesleges vizsgálatot és pszichiáterhez küldi a pácienst, az nem fogadja el ezt, újabb és újabb orvost keres, aki reményei szerint megtalálja valódi betegségét.
Diagnosztika
Ha magas vérnyomást mérünk vagy anginát észlelünk, szervi betegségek után kutatunk, az alábbi vizsgálatokat végeztetjük el:
– laboratóriumi vizsgálat (rutin+TSH-szint),
– 24 órás ambuláns vérnyomásmérés,
– kardiológiai vizsgálat (EKG, szívultrahang, terheléses EKG, koronarográfia),
– szemészeti vizsgálat,
– hasi ultrahangvizsgálat,
– mellkasi röntgenvizsgálat,
– esetleg tüdőgyógyászati vizsgálat,
– alváscentrumban alvásvizsgálat.
Érdemes ismerni és odafigyelni a szorongás testi tüneteire:
– szédülés,
– verejtékezés,
– izomfeszülések, rángások,
– szívdobogásérzés,
– alvászavar.
A pánikrohamok ismétlődő, súlyos szorongással járó rohamok, amelyek különféle (nem életveszélyes!) helyzetekben jelentkezhetnek. Jellemzőik:
– hirtelen kezdődik,
– intenzív félelemmel jár,
– néhány perc alatt kialakul és legalább percekig tart.
A pánikroham tünetei:
– kipirulás, hevülés, izzadás,
– remegés, reszketés, zsibbadások,
– szédülés, ájulásérzés,
– palpitáció, tachycardia,
– mellkasi diszkomfort, fájdalom,
– fulladás, fuldoklás, légszomjérzés,
– hányinger, hasi fájdalom, diszkomfortérzés,
– az önkontroll elvesztésétől, a megőrüléstől való félelem,
– halálfélelem.
A depressziós betegek alvászavarára jellemző lehet
– a nappali túlzott aluszékonyság,
– a korai elalvás,
– hajnalban a korai ébredés,
– visszaaludni nem tud, s ha igen, csak reggeltájt, amikor már kelni kellene.
A háziorvosnak feladata, hogy rákérdezzen a páciense alvási szokásaira is:
– milyen az alvása,
– hogyan alszik el,
– felébred-e éjjel, s ha igen, hányszor,
– vissza tud-e aludni,
– reggel mikor ébred és hogyan,
– kipihentnek érzi-e magát vagy álmosnak, fáradtnak.
Megbeszélés
A családorvosnál jelentkező pánikbeteget vagy depresszióst fel kell ismerni, még akkor is, ha testi panaszai, tünetei elfedik a valós diagnózist. Ma még a tanult orvosi gondolkodásunk, rögzült kivizsgálási algoritmusunk a szervi eredet felé viszi logikánkat.
Csak nagyon biztos, gyakorlott diagnoszta engedi meg, engedheti meg magának azt az utat, hogy kivizsgálás nélkül kimondja a lelki eredet valószínűségét. A családorvosnak ebben óriási előnye van, hiszen ő ismeri legrégebben betegét, ismeri kórelőzményét, családját, munkakörülményeit, életterét. Így módjában áll felismerni páciensénél a pánikrohamot és azt sikeresen kezelheti.
Sajnos, még az egyértelmű diagnózis felállítása sem jelenti azt, hogy a beteg biztosan kezelést fog kapni, mert lelki betegnek lenni vagy pszichiáterhez járni ma még Magyarországon stigmát jelent. „Nem vagyok én bolond!” – hangzik a válasz, és a páciensünk sértődötten távozik, akár örökre. Pedig a megfelelő terápia, akár egyetlen gyógyszer megszüntetné a szerteágazó panaszokat.
A terápia gyógyszeres kezelést jelent, megfelelően választott modern antidepresszívummal. A támogató pszichoterápia hasznos kiegészítője lehet a gyógyszeres kezelésnek. Bizonyos értelemben az orvos megnyugtató, határozott, empatikus személyisége maga is gyógyszer – „orvosgyógyszer”. Ez utóbbi lehetőséget minden orvos kihasználhatja – használjuk pácienseink hasznára!
